Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva
vittem,
Csöndesen és
váratlanul
Átölelt az Isten.
Nem harsonával,
Hanem jött néma, igaz
öleléssel.
Nem jött szép, tüzes
nappalon,
De háborús éjjel.
És megvakultak
Hiú szemeim. Meghalt
ifjúságom,
De őt, a fényest,
nagyszerűt,
Mindörökre látom.
*Ady Endre*
