Életed, bár nem én adtam,
Mégis… mégis megfogadtam:
Én leszek, ki érted ébred,
Úgy is adok, ha nem kéred.
Óvlak téged, felnevellek.
Még, ha bántasz is, szeretlek!
Elengedlek, ha menned kell,
Örömeid hadd szenvedd el.
Tudnod kell, hogy nem tartozol,
De ’mikor a csend rád hajol,
Gondold újra pár szavamat:
„Nem adtam mást, csak magamat”!
*Tóthárpád Ferenc*
Mégis… mégis megfogadtam:
Én leszek, ki érted ébred,
Úgy is adok, ha nem kéred.
Óvlak téged, felnevellek.
Még, ha bántasz is, szeretlek!
Elengedlek, ha menned kell,
Örömeid hadd szenvedd el.
Tudnod kell, hogy nem tartozol,
De ’mikor a csend rád hajol,
Gondold újra pár szavamat:
„Nem adtam mást, csak magamat”!
*Tóthárpád Ferenc*
