Már derengett a hajnal, űzte az éjszakát,
Holdanyó ébresztgette álmából Nap fiát.
Ő felkelt lassan, s a fűszálakról csenve harmatot,
Fényesítve sugarait, szépen megmosakodott.
Belesve ablakomon csendesen rám talált,
Lágyan megsimítva bőröm a párnámra szállt.
Csukott szempilláim alá cinkosan bekukucskált,
Majd langy csókot lehelve arcomra, gyorsan továbbállt.
* Purzsás Attila *
