Hajnal

A tegnapot most váltja fel a holnap.
Sötéten silbakolnak még a fák.
Az út köves,házszegte pusztaság.
Utolsó fénye húny a  csillagoknak.

A karavánja jár e pusztaságnak.
Némán söpörnek.Ködbe vész a por.
Halk hamvazás dereng az ég alól.
A Nap,a Nap! súgják a sanda árnyak.

És gyors ütemben ébredez a forma,
A szín,a hang-dóm és gyár büszke orma.
az égbe barnul és dalolni kezd.

Harang és kürtő szólal,a siket,
vak éjszakát riasztva hosszú jajjal..
Az élet fölzeng: itt a drága hajnal!
            * Juhász Gyula *