Egér és az egérfogó (Tanmese)

Hazatért a paraszt,

s kezében csomagja.

Hívja feleségét,

és elébe rakja.

Bontogatják szépen,

s az egér a lyukból,

lesi mi kerülhet

elő csomagjukból.

Kíváncsi az egér,

szemét nagyra tátja,

s az új egérfogót

szörnyülködve látja.

Szalad az udvarra,

rémülten kiáltoz.

– Ez az egérfogó

én reám halált hoz!

Szalad hát a tyúkhoz,

s el kezdi mesélni.

Ám a tyúk leinti:

– Nekem nincs mit félni!

Szalad a disznóhoz,

a rémült egérke.

Kíváncsi, hogy vajon

aggódik-e érte?

Ám a disznónak sincs

oka aggódásra,

magával törődik,

nem is figyel másra.

Szalad az egérke

tovább, a tehénhez,

– de az egérfogó

csak egérrel végez.

Így hát a tehénnek

sincs félni valója.

Csak az egérnek rossz,

ha “süllyed hajója”.

Nem is talál senkit,

aki lelkét szánná,

aki az egeret

kicsit megsajnálná.

Szomorúan tért hát

haza az egérke,

nincsen itt a háznál,

ki aggódna érte.

S lám az egérfogó,

éjjel lecsapódott,

hangja a sötétben,

hatalmasat szólott.

Szaladt a gazdasszony,

megnézni mit fogott,

aztán felsikoltott,

s nagyot káromkodott.

Mert az egérfogó

mérges kígyót rejtett,

amit lecsapódva

rögtön foglyul ejtett.

Sötétben az asszony

lábát az megmarta,

mérgét kiengedni

ily módon akarta.

Beteg lett az asszony,

magas lett a láza,

gyógyítja a város

közeli kórháza.

Hogy gyorsan gyógyuljon,

a gazda tyúkot vág,

egy jó tyúklevessel,

jobbítja a dolgát.

Haza is engedték,

ha már haza vágyott,

a paraszt meg hívta

a nagy rokonságot.

Jött sok barát, s rokon,

mind segítenének,

de két ápolás közt,

valamit ennének.

Disznót vág a paraszt,

hogy legyen mit enni,

ám a feleségen

nem segített semmi.

Meghalt hát az asszony,

s mert temetni kéne,

a gazda sort kerít,

a szegény tehénre.

A halotti torra,

bizony sokan jöttek,

így hát keletje volt

a marhapörköltnek.

Az egér a tort már

szomorúan nézte,

az udvar lakóit

sorra felidézte.

Mi hát a tanulság?

Most elmondom máris:

– Okuljon belőle mind,

aki normális!

Igen önző ember,

aki csak azt mondja,

nem tartozik rá más

problémája, gondja.

Mert őt nem érinti,

reá nincs hatással,

– csak magának “kapar”,

s nem törődik mással.

De te gondolj arra,

azt az utat járod,

amit ember társad

és felebarátod.

Ezt a közös utat

úgy hívják, hogy ÉLET!

Senki ne higgye hát,

hogy csak az övé lett!

Mindenki és minden,

egy nagy szőttes része,

összefügg mindennel

a világ egésze…

**Aranyosi Ervin **