A reggel langyos és arany fényében úszva

A reggel langyos és arany fényében úszva, 
harmattól nedvesen ragyog a rozs s a búza, 
s még őrzi az azúr az éj hűs illatát. 
Kószálni indulok most céltalan: tovább
a part mentén, ahol rőt gyom virít, szegényes, 
a pázsitos uton, melyet éger szegélyez. 
Szél leng. Nagynéha jő csak erre egy madár, 
csőrében csöpp bogyó vagy szőke szalmaszál, 
s a víztükör fölött árnyéka fut tovább még. 
Mély csönd. 
Az álmodót úgy vonzza itt e tájék
szelíd derűje, mely el-eldajkálta rég
ábrándos álmait s ringatta kedvesét, 
a fiatal leányt, kinek emléke - gyengéd, 
hótiszta látomás - megzendül s földereng még, 
s kit költő álmodik s a férfiképzelet
idéz rajongva, bár tán a világ nevet, 
s kit végre megtalált, a Társat, Őt, a lelket, 
kit lelke visszasír s azóta sem felejthet. 
* Verlaine *
Szegzárdy-Csengery József fordítása
Ahol találtam:nlcafe.hu
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...