Az Istenre szomjas lélek

Az keresi virrasztva Istent, 
aki a sötétség cselekedeteit elveti magától.
Isten, te vagy az én Istenem, *
virrasztva kereslek.
Terád szomjas a lelkem, testem utánad eped, *
mint a puszta kiaszott földje.
Szentélyedben hadd jelenjek meg előtted, *
hogy lássam hatalmad és dicsőséged.
Mert irgalmad többet ér, mint az élet, *
hadd magasztaljon ezért ajkam!
Neked mondok áldást, amíg csak élek, *
a te nevedben tárom imára kezemet.
Mint dús lakomával, teljék be lelkem, *
ajkam ujjongjon, szám dicsőítsen téged.
Még fekvőhelyemen is rád gondolok, *
hajnalig rólad elmélkedem,
mivel védelmezőm lettél, *
és szárnyaid oltalmában örvendezem.
Lelkem szorosan átölel téged, *
és a jobbod szilárdan tart engem.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...