A jó Isten szeret

A jó Isten szeret, – megteremtett téged,
s tudd, hogy nincs határa a szeretetének.
Ő, amit kérsz tőle, neked fogja adni,
s hidd el megérdemled! Akard elfogadni!
Ne kétkedj magadban, mert mindig azt teszed,
ami épp a legjobb, amit diktál eszed.
Lehet a döntésed, később majd megbánod,
tanulásra épül az egész világod.
Ám jó Atyád kegyes, s hibád megbocsátja,
imád meghallgatja és valóra váltja.
Figyelj, ha imádat Őhozzá intézed,
sose gondolj rosszra, mert abban lesz részed.
Mert hát jó az Isten, ha jót kérsz, Ő jót ad.
fogalmazd pontosan mondanivalódat!
Mert nincs távol tőled, – közelebb mint hinnéd,
ha el tudnád hinni, sokkal többre vinnéd.
Ám ne csak hidd, de tudd, istened benned él.
s nem vár el mást tőled, csak annyit, hogy legyél.
Nincs szükség postásra, ki közvetíti vágyad,
- ha úgy kényelmesebb, ne hagyd el az ágyad,
mikor napra ébredsz. Csendesítsd le elméd,
fordítsd Isten felé az elméd figyelmét!
Hallgass a szívedre, figyeld a légzésed,
éld meg valóságod, csodás létezésed!
Szólítsd meg Atyádat, – mint szerető gyermek,
- hallgassa imádat, mert jó, ha figyelnek,
- de Ő mindig ott van, mindent tud te rólad,
nem kell hát, hogy magad a sárba tiporjad.
Légy méltó partnere az új teremtésben,
a világot adta neked! Ezt tartsd észben!
Hogyan is imádkozz? Köszönd meg és tudjad,
egy vagy az istennel, kell hogy megtanuljad!
Fény vagy a fényéből, erő erejéből,
igaz szeretet vagy, az Ő szeretetéből!
Tudd és köszönd is meg, azt hogy egy vagy vele,
s ebbe az imába az is férjen bele:
köszönd meg a napot, sikert, boldogságot,
tiszta egészséged, szerető családod,
harmonikus léted, az élet csodáját,
a többi ember összes, tanító hibáját!
Imádban csak kérjél, nem kell könyörögni,
nem kell leborulni, térden csúszva nyögni.
Amit kérsz a tiéd, s Isten odaadja,
tiéd a világod bármelyik darabja!
Ha végére értél ennek az imádnak,
tedd azt, amit mások ilyenkor csinálnak,
ahogy a levelét elküldi az ember,
Mondd, hogy: – Legyen így most! – s küldd el szeretettel!
* Aranyosi Ervin *
A kép Aranyosi Ervin festménye
Forrás:Aranyosi Ervin versei

A lényeg

A szépben az a legszebb,

ami leírhatatlan,
a vallomás az,
ami kimondhatatlan,
csókban a búcsúzás
vagy nyíló szerelem,
egyetlen csillagban a végtelen.
Levélhullásban erdők bánata,
bújócskás völgy ölében a haza,
vetésben remény, moccanás a magban,
kottasorokban rabul ejtett dallam,
két összekulcsolt kézben az ima,
remekművekben a harmónia,
részekben álma az egésznek,
és mindenben a lényeg,
a rejtőzködő, ami sosem látszik,
de a lélekhez szelídült anyagban
tündöklőn ott sugárzik.
~ Fésűs Éva ~

Kezdjetek el élni!

Kezdjetek el élni, hogy legyen mit mesélni

Majd az unokáknak, mikor körbeállnak

Mikor körbeállnak, az ágyadon ugrálnak

Hogy legyen mit mesélni, kezdjetek el élni!

Kezdjetek szeretni, hogy legyen min nevetni, 

Hogy milyen bolond voltam, hogy neked udvaroltam

Neked udvaroltam, az öledbe borultam

Többé onnan el sem tudtam menni, kezdjetek szeretni!

Kezdjetek szeretni, hogy legyen min nevetni, 

Hogy milyen bolond voltam, hogy neked udvaroltam

Neked udvaroltam, az öledbe borultam

Többé onnan el sem tudtam menni, kezdjetek szeretni!

Kezdjetek nevetni, csak semmi melodráma

Senki bele nem halt még komédiába

Ripacsok, színészek, az élet a tiétek

Minek ölre menni, kezdjetek szeretni!

jó néha sötétben a holdat nézni,

hosszan egy távoli csillagot igézni.

jó néha fázni, semmin elmélázni,

tavaszi esőben olykor bőrig ázni,

tele szájjal enni, hangosan szeretni.

jó néha magamat csak úgy elnevetni,

sírni ha fáj, remegni ha félek,

olyan jó néha érezni, hogy élek.

Kezdjetek el élni, hogy ne kelljen félni

Az utolsó órában, mikor már mindent megbántam

Ezerszer megbántam, oly sokáig vártam

Hogy elmúlt az élet…

…kezdjetek el élni!

Dalszöveg:Pásztor Anna

Carpe Diem

Élj minden nap a mának!

A tegnapból tanulj!

A félelmet felejtsd el!

Időnként térdre hullj!

Szemed tartsd mindig nyitva!

A holnaptól ne félj!

Az élet nem kalitka!

Szeress, örülj, remélj!

Álmaid váltsd valóra!

Legyen erőd, hited!

Jelezze minden óra,

miért dobog szíved.

Ha kell használd az elméd,

s figyeld érzéseid!

Értsd a szeretet nyelvét,

fogadd el érveit!

Csodálkozz rá a szépre,

s engedd, hogy hasson rád!

Ne másoktól rabolj el

életenergiát!

Holnap is élj a mának!

Hited legyen veled:

hogy lám csak jó az isten,

s itt van mindig, neked!

* Aranyosi Ervin *

Ha elfáradtál, mert elmúltak az évek,

ne csüggedj, keress a korodnak megfelelő szépet.
Ami mellett fiatalon elmentél rohanva,
most ráérsz megnézni, botra támaszkodva.
Nevess, nevess, a bajt soha ne keresd,
örülj a mának, holnap már rosszabb is lehet.
Keress barátokat, bánatodat oszd meg.
Ha osztasz bármit is, egyre kevesebb lesz.
Soha ne hidd, hogy sorsod a legrosszabb,
mindenki magát hiszi a legnyomorultabbnak.
Légy vidám - mert teljesen mindegy -
az élet úgysem áll meg, és úgy sokkal könnyebb.
Ne sajnáltasd magad, légy arra büszke,
sok mindent átéltél, és mégsem törtél össze.
És mert visszahozni semmit sem lehet,
fogadd el így, és élj emberhez méltó, derűs életet.
* Ismeretlen *
Forrás: mindenegybenblog.hu

Ahogy a napok rövidülnek!

Ahogy a napok rövidülnek

Úgy érzem, mintha köd borulna rám.

Ahogy az éjjelek lehűlnek

Mind gyakrabban jut eszembe Anyám!

Mit oly sokszor elhalasztottam,

Elmondanám, mert úgy érzem, hogy vár!

Jóvá tennem mit mulasztottam,

De nem lehet, mert Ő már messze jár.

Ó mennyi mindent nem tettem meg!

Még nem késő, te még megteheted!

Megőszülve is maradj gyermek.

Mondd meg neki mennyire szereted !

Két keze érted dolgozott csak!

Mindennél jobban szeretett!

Az éjjelt is nappallá téve

Óvott téged és vezetett.

Míg lehetett, míg lehetett.

Amit akkor elfelejtettél,

Talán még jóvá teheted!

Hát menj, rohanj és simogasd meg

A téged védő két kezet!

Amíg lehet, amíg lehet!

És ha olykor nagyon elfáradtál

Ő hozta vissza kedvedet,

Ő tanított beszélni téged,

Nyitogatta a szemedet,

Mert szeretett, úgy szeretett!

Most vár valahol megfáradtan,

Nem kér sokat, csak keveset.

Hát szaladj hozzá, mondj egy jó szót,

Egy vigasztaló kedveset!

Tán még lehet, tán még lehet.

A szíve érted dobogott csak,

Amíg belebetegedett,

De Ő titkolta, nem mutatta,

Nem mondta el, hogy szenvedett!

Csak mosolygott és nevetett.

Bárhol is vagy, hát fordulj vissza!

Az ember másként nem tehet.

És csókold meg, amíg nem késő

Azt az áldott, édes kezet!

Ha még lehet, ha még lehet!

* Kibédi Ervin *

Válaszúton...

Merre megy az utam? Válaszúthoz értem.

Lerogytam a földre, s teremtőmet kértem,

segítsen dönteni, melyiket válasszam,

rosszat elkerülve, csak a szépet kapjam.

S szólott az Úr hozzám: - Nincsen rossz döntésed,

csak ha teendőid, büntetésnek érzed.

Minden út feladat, amit el kell végezz!

Rajtad áll, hogy hogyan jutsz el a végéhez.

Gyötrelmeken mész át, ameddig megéled,

vagy új, nagy kalandok történnek meg véled?

Minden benned dől el, válaszd, ami tetszik:

a keserű "megfagy " , a bátor "felmelegszik " !

Az utad nagy kaland, élvezz minden percet!

Szolgáld mindazokat, kik téged szeretnek.

Szolgáld azokat is, akik másképp élnek,

kik az árnyékuktól, s önmaguktól félnek.

Járj be minden utat, s a végén meglátod,

csodák szegélyezik az egész világod.

*Aranyosi Ervin*

Amikor az Isten szívem teremtette

Amikor az Isten szívem teremtette,

legbelső zugában mélyen elrejtette
a saját vágyát, mit rólam megálmodott,
s megtalálni nekem feladatul adott.

Az életutamon ontja a kegyelmét,
folytonosan rajtam tartja a figyelmét.
Mi velem történik, semmi sem véletlen,
lépteim vezérli a földi életben.

Minden eseményben maga felé terel,
hétköznapok által irányít és nevel.
Kitartó hűséggel szüntelen alakít,
tapasztalatokkal érlel és gazdagít.

Gyöngéden átölel meleg szeretettel,
nehézségek közben ellát türelemmel.

Azt szeretné, legyek mindig nagyon boldog,

ezért állandóan a tenyerén hordoz.

Soha el ne vesszek, gondoskodott rólam,
elküldte Szent Fiát, utam Vele rójam.
Ki kezemet fogva eláraszt malaszttal,
önmagával táplál, utamon marasztal.

Kaptam az Atyától szabad akaratot,
útelágazásnál magam választhatok.
Sohasem kényszerít, nekem kell meglelni,
mely úton szeretnék Őhozzá elmenni.

Felé visz mindegyik, ám a legrövidebb
kerülő utaknál sokkalta nehezebb.
A szívem azt súgja, rövidet válasszam,
nehézségeimet Jézusnak átadjam.

Keresztül kell mennem száraz sivatagon,
együtt nekivágunk, kezét megragadom.
Szenvedések jönnek, fájdalmak gyötörnek,
gondok megkínoznak, bánatok letörnek.

Karjaiba emel, Szent Szívéhez tapaszt,
így a könnyeimből szép szivárványt fakaszt.
Maga mellől engem soha el nem ereszt,
segít cipekedni, ha nehéz a kereszt.

Az Ő jelenléte adja kitartásom,
mellette rájöttem, az a hivatásom,
Istent a szívemből soha ki ne vessem,
akaratát mindig Ővele keressem.

Amit felismerek, próbáljam megtenni,
semmilyen akadály ne tudjon letörni.
Nagyvilág hívása akárhogy csábítson,
mit Isten kér tőlem, csakis az számítson.

Jézus kezét fogva lehetetlen nincsen,
az Ő társasága a legnagyobb kincsem.
Megsegít utamon, az legyen belőlem,
mit kezdetkor Isten álmodott felőlem.

Életem Őneki ilyen módon adjam,
s önmagam teljesen megtaláljam abban.
Dicsőségére én így szeretnék lenni,

mindeközben lelkem legjavára tenni.

Forrás: Remény Közössége

Ne add fel..

  Mikor a fájdalom és a kín felordít,

és az ég minden vihart ellened fordít,
mikor az útszéli faág arcodba csap,
és pokoli démonok tépik a hajad…
Mikor a reménytelenség leghűbb társad,
s nem jön a megváltás, hiába is vártad,
mikor a puszta lét is már csak büntetés,
mert hasztalan volt a hit, és a tüntetés…
Mikor azt hiszed, utadat végigjártad,
s remegő kezekkel vésed a fejfádat,
mert az erődet már fogyatkozni érzed,
és az elmúlás rozsdája marja vérted…

Mikor azt hinnéd, eljött az utolsó nap,
s fájó búcsúztatódra készül már a pap,
mikor már nincs erőd küzdeni az árral,
és úgy döntenél, elmész ezzel a nyárral… 

Akkor gondolj azokra, kik hazavárnak,
és lágy mosolyodban egy világot látnak…
Gondolj azokra, kik igazán szeretnek,
akik veled együtt sírnak, és nevetnek…
Gondolj azokra, akiknek szívében élsz,
és gyengéden fogják a kezedet, ha félsz…
Gondolj azokra, kik érzik, mit te érzel,
s gyógyfűvel takarják sebeid, ha vérzel…
Gondolj azokra, kiknek a szavad áldás,
akiknek melletted lenni egy megváltás…

Mikor azt éreznéd, leomlott az erőd,
akkor meríts belőlük magadnak erőt!
Amikor a reményed meghalni látszik,
és lelked a kialudt tűz mellett fázik,
szeretet-hasábot tesznek a parázsra,
nem is kell túl sokat várnod e varázsra.
Ha félsz az éjszaka baljós hangjaitól,
zenét csalnak elő lelkük lantjaiból,
hogy elűzzék a félelmetes árnyakat,
melyek kiölnék belőled a vágyakat.
És mikor hited porrá zúzná az élet,
festenek tenéked egy gyönyörű képet!
Miattuk, általuk érdemes tán hinni,
reményed, álmaid velük tovább vinni!
Ha másért nem, miattuk érdemes élni,
és Istentől imádban új csodát kérni!

Ne add hát fel, míg van, kinek hiányoznál,
míg van egy fül, mi hallja, ha kiáltoznál!

* Jeep C.King *

Kézdy György szinkronnal Kölcsey Ferenc:Huszt c. verse

 Bús düledékeiden, Husztnak romvára megállék;
Csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli hold.
Szél kele most, mint sír szele kél; s a csarnok elontott
Oszlopi közt lebegő rémalak inte felém.
És mond: Honfi, mit ér epedő kebel e romok ormán?
Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér?
Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort;
Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!  

     

Maradj a helyeden

Maradj a helyeden

Ahol Isten látni akar!

Ő tudja, mi használ, s mi fenyeget,

elrejt ha kell, be is takar!

Maradj a posztodon! Ott a helyed!

Ha elfogadod, amit Ő ígért,

a legjobb dolog: hinni!

Az Ő szent lényét sérti a "miért!.

és a te Igéd: bízni!

Maradj a helyeden, ha fárasztó is,

és a feladat nehéz,

az Úr ismeri szíved titkait,

Ő rád szeretettel néz.

Az Úr irgalmán szíved elámul,

Csak Őt dicsérje hangod!

Krisztus Megváltód! Ő a Vezéred,

ha nehéz úton vezet,

tanítja az engedelmességet,

s életed boldog lehet!

Ő már előre kiválasztotta, 

utad merre vezessen,

lépésről lépésre eléd hozza!

Te maradj a helyeden!!:):)

*Túrmezei Erzsébet*

Most élsz!

 Olvad az idő
Mint a halvány jégvirág
És a tűnő boldogság
Majd véget ér.

Ott állsz egyedül
falevél a dombtetőn.
Álmos holdfény rád köszön,
S elfúj a szél.

Addig van remény
Minden perc ünnepel.
Hisz mindig van remény
Hinni kell ó hidd hát el!

Most élj!
Most vigyázz, hogy jól csináld,
Mert a legapróbb hibád,
Megbosszulja önmagát.

Most élsz!
Most örülj, hogy szép a nyár,
Most örülj, hogy van ki vár
És a két karjába zár!

Most! Most! Most élsz!
Most örülj, hogy szép a nyár,
Most örülj, hogy van ki vár
És a két karjába zár.

*S. Nagy István*