A hajnal szerelmese

Azt szeretem, aki nevet

akinek rózsaszín az arca

aki örül, aki kacag

aki dalolva megy a harcra.

Enyém az áprilisi szellő.

A feslő bimbót szeretem

a hasadót, a harmatosat.

A hajnal a szerelmesem.

Az én emberem a gyerek

a nagyszemű, nevető gyermek

akiben szűz, minden-csírák

ezer erők rügyezve kelnek.

Az én emberem, aki fölkel

az induló, az ébredő

akinek győzelem az álma

akiben dalol a jövő.

Szeretem azt, aki akar

aki remény, aki ígéret.

Az enyém a vér és a tűz:

a fakadó fiatal élet.

Az ébredő Napot imádom

megyek a virradat elé.

Az én lelkem a tüzek lelke

az én dalom a hajnalé.

** Sík Sándor **

Nézz önmagadba!

Bolond, ki lelkét veszni hagyja,

s kirekeszti az életet.

Magába néz és jéggé fagyva

retteg a fénytől. Nem nevet!

Fájdalmakkal, ha szembenézel,

félelmed néz csak vissza rád,

megrettensz attól, amit érzel,

mi lenne, ha kimondanád?

Mi lenne, hogyha szembeszállnál?

- Mi ellen vívod harcodat?

S néha a tükör elé állnál,

s szeretve néznéd arcodat?

Tudod-e magad úgy szeretni,

ahogy szeretnél másokat?

Amíg ezt nem tudod megtenni,

tudod, a szíved fáj sokat.

Lelkedben él egy apró gyermek,

törékeny, árva, elveszett.

Kit nem nevelnek, nem szeretnek,

s nem érti még az életet.

* Aranyosi Ervin *

Akit az istenek szeretnek

Akit az istenek szeretnek,
Örökre meghagyják gyereknek,
Bizakodónak, nevetőnek,
Az élet útja annak puha szőnyeg,
Útravalója sugaras derű,
Mely ólmot színarannyá aranyoz,
Széppé a rútat, jóvá ami rossz
És nagyszerűvé azt, mi egyszerű,
Újjá az ócskát, tengerré a tócsát.
A világ annak micsoda?
Mindennap millió új csoda...

*Heltay Jenő *

Jó néha...(dalszöveg)

Jó néha sötétben a Holdat nézni,
hosszan egy távoli csillagot idézni,
jó néha fázni, a semmin elmélázni,
tavaszi esőben olykor bőrig ázni,
tele szájjal enni, hangosan szeretni,
jó néha magamat csak úgy elnevetni,
sírni, ha fáj, remegni, ha félek,
olyan jó néha érezni, hogy élek.

(Anna and the Barbies)

A Tavasz üdvözlete.

Szép a tavasz, kellemes idő,
Bízzunk, hogy ez is eljő.
Fák rügyeznek, zöldül a lomb,
Szól a tavasz gong.
Kel a medve, kialudta magát,
Az ember újraéli magát.
Száll a holló, hideg tájra,
Gólya repül hazájába.
Emberfia feltöltődik,
Lelke örömtől repdesik.
Szüksége van tavaszi derűre,
Lelke ettől lesz üde.
Végre vajh’ eljő a tavasz,
Szevasz, üdvözlünk Tavasz!

*Kustra Ferenc*

Az élet szép...

 Minden nap újra ébredünk

s a nagy világba révedünk,
újabb utunkra indulunk,
dúdolva szép, bevált dalunk.

Minden nap újra kezdjük el,
ilyen az élet, menni kell!
Előre nézni, s tudni azt,
a múlt sosem jelent vigaszt.

Ne nézz hát vissza, nem szabad,
nehezen vonszolod magad,
a tegnap súlya válladon,
minden lépésnél hátranyom.

A mában élj és láss csodát,
élvezd virágok illatát,
a nap az égről rád nevet,
melengeti a lelkedet.

Végy észre apró örömöt,
hétköznapodba költözött,
vidító szép varázslatot,
egy kedves embert, állatot,
virágokat, patakot, fát,
a szerelmet, ha rád talált,
s mindent mi jól esik neked,
élvezd az egész életet.
*Aranyosi Ervin*