Esti hálaadás

Hálát adok az esti órán,
Hálát adok, hogy itt az éj,
Hálát adok, hogy szívem
mélyén hála dal kél.

Hálát adok a csillagfényért,
Hálát a sűrű éjjelért,
Hálát adok, hogy nem vagy messze,
Most is küldesz fényt.

Hálát adok, hogy adtál testvért
Társként, aki ma mellém állt.
Hálát adok, hogy megengedted
Azt is, ami fájt.

Hálát adok, hogy Tested táplált,
Hálát, hogy ma is szólt szavad.
Hálát adok, hogy lelkem
Biztos cél felé halad.

Hálát adok, hogy mellém álltál,
Hálát adok, hogy szép az otthonom.
Hálát, hogy munkám elvégeztem,
S békén alhatom.

Hálát adok a sok-sok jóért,
Hálát adok, hogy megbocsátsz.
Hálát adok, hogy el nem hagytál,
S újabb útra vársz.

Hálát adok, hogy szemed rajtam,
Hálát adok, hogy reményt adsz.
Hálát adok, hogy biztos eljössz,
Mint a virradat.

**M.G.Schneider**

 

Álomvilág

Mikor leszáll az est, s csendesül a város,
megnyugszik a test és lélek, a fájdalom is álmos.
Puha meleg takarónak lágy ölelő mélyén
Vár egy szebb világ, hol életemet élném.

Álmomban, egy más világban járok,
Hol elhagynak a kínzó valóság foszlányok.
Ott minden szebb és új mesékre várva,
Nem is emlékeztet a rideg valóságra.

Nincs többé fájdalom, keserűség s bánat
Új kapu nyílik meg, s a holnap ott künn várhat.
Várhatnak a viták, s aljas szurka piszkák
Bölcs álom takarja el, sajgó lelkünk piszkát.

Szunnyad a kevélység, gőgős páncéljában,
nem jut be e kapun, ki irigységtől sápadt.
Vadul dörömbölhet mind, ki békességtől félve,
Ostobán hiszi, hogy a gyűlölet felhághat az égre.

Oly világ ez, hol ki szeret, mindenkoron meglel,
Hol ébred a megértés, szeretet és jellem
Bárcsak megoszthatnám véled, bárcsak velem lennél
Bárcsak együtt néznénk , amint a nap felkél

Az én világom mindig derűs, nem hatol be ármány,
Nincs benne bősz gonosz, sem vicsorgó ártány.
Álmodjunk hát együtt! Álmodj jobb világot.!
Emberibbet, szépet. Egy új valóságot. 

M. Laurens 2006

  Forrás:nlcafe.hu

Közeleg az este

Közeleg az este a Nap lassan nyugodni tér, 

az emberek lelkében már csak a csend zenél. 

Fáradt puha fénnyel búcsúzik el mára, 

helyet ad az éjnek és az Ő titkának. 

Csillagok ragyognak ezüstös fénnyel, 

tündököl az égbolt olyan mint az ékszer. 

Nyugalom árad, az emberszívekbe 

szeretet és álom költözik sietve. 

Aludjál Te is, álmodjál szépet, 

őrizd a szívedben ezt a ritka kincset!

* Ismeretlen szerző *

Egy estém otthon...Bubik István hangján

   ...mégis Forrest Gump előadásában(?) Ez olyan fából vaskarika, mégis szép, megható és éppen aktuális lesz köszöntőnek.        
                

Borozgatánk apámmal;

Ivott a jó öreg,

S a kedvemért ez egyszer –

Az isten áldja meg!

Soká nem voltam otthon,

Oly rég nem láta már,

Úgy megvénült azóta –

Hja, az idő lejár.

Beszéltünk erről, arról,

Amint nyelvünkre jött;

Még a szinészetről is

Sok más egyéb között.

Szemében „mesterségem”

Most is nagy szálka még;

Előitéletét az

Évek nem szünteték.

„No csak hitvány egy élet

Az a komédia!”

Fülemnek ily dicsérést

Kellett hallgatnia.

„Tudom, sokat koplaltál,

Mutatja is szined.

Szeretném látni egyszer,

Mint hánysz bukfenceket.”

Én műértő beszédit

Mosolygva hallgatám;

De ő makacs fej! föl nem

Világosíthatám.

Továbbá elszavaltam

Egy bordalom neki;

S nagyon, nagyon örültem,

Hogy megnevetteti.

De ő nem tartja nagyra,

Hogy költő-fia van;

Előtte minden ilyes

Dolog haszontalan.

Nem is lehet csodálni!

Csak húsvágáshoz ért;

Nem sok hajszála hullt ki

A tudományokért.

Utóbb, midőn a bornak

Edénye kiürűlt,

Én írogatni kezdtem,

Ő meg nyugonni dűlt.

De ekkor száz kérdéssel

Állott elő anyám;

Felelnem kelle – hát az

Irást abban hagyám.

És vége-hossza nem lett

Kérdezgetésinek;

De nekem e kérdések

Olyan jól estenek,

Mert mindenik tükör volt,

Ahonnan láthatám:

Hogy a földön nekem van

Legszeretőbb anyám!

* Petőfi Sándor *

(Dunavecse, 1844. április.)

Jó éjszakát

Késő van. Talán aludni fogok. 

Mielőtt behúnynám a szememet, 

Nehezen szerzett nyugodalmamat 

Szeretném megosztani veletek, 

Testvéreim a végtelen világban. 

Ma kiderült, ma csillagokat láttam, 

Ma rendet láttam, és harmóniát. 

Mielőtt behúnynám a szememet, 

Elvégzem még ezt a vigiliát. 

Ajtótokra varázs-jelet vetek. 

Leborított lámpámat: lelkemet 

Ajtóitok előtt meghordozom, 

Halkan, halkan, lábujjhegyen megyek, 

S magam módján talán imádkozom: 

Aludjatok, szépet álmodjatok. 

Gyermek ne ríjon, anya ne remegjen, 

A lány lássa meg első kedvesét, 

Az öregek hadd kalandozzanak 

Emlékeik honában szerteszét. 

A férfi lássa célnál önmagát. 

Jó éjszakát, jó éjszakát. 

* Wass Albert *

Ha most elalszol

Ha most elalszol, repülj egy világba 

az álom szárnyát szélesre kitárva 

suhanj a széllel az éjszakai égen, 

s a csillagokat kerülgesd ki szépen. 

Suhanj úgy mint még soha, repülj 

boldogan, s mindennek örülj, 

mi szemed elé tárul az éjszakai tájban, 

de pihenj egy kicsit a hold karjában. 

Az ezüstös fénybe öltözött fák 

boldogan intenek, s ki éjszaka lát 

mindenki örömmel köszönt téged, 

s csodálják reptedet, s már érzed 

a boldog röpködés minden örömét, 

mert ez az álom egy csoda lét, 

s most én is repülni megyek, 

az éj minden szépsége legyen veled! 

*Ismeretlen szerző*

Jó néha...(dalszöveg)

Jó néha sötétben a Holdat nézni,
hosszan egy távoli csillagot idézni,
jó néha fázni, a semmin elmélázni,
tavaszi esőben olykor bőrig ázni,
tele szájjal enni, hangosan szeretni,
jó néha magamat csak úgy elnevetni,
sírni, ha fáj, remegni, ha félek,
olyan jó néha érezni, hogy élek.

(Anna and the Barbies)

Esti fohász

Est

 Oly jó az esti órák fénye,
a csillagos égre nézve.
S oly jó a fáradtságnak leple,
mely óvva lep be.

S oly szép a hold iramló árnya,
mely telten sugárzik az éjhomályba,
s a vidáman éneklő lég,
mit oly régóta vártam én.

Köszönt engem az ágy, s a párna,
nyugovóra kéne térni mára,
s ha szemem pillái egymáshoz érnek,
hálaszót éneklek én az éjnek,
megfordulok, s álmodom,
egy más világba távozom,
s ha majd helyet cserél a hold, s a nap,
meglátod vidám lesz a holnap.
*Thándor Márk*