HIMNUSZ

Harsanva szóló hang kiált,

szétoszlat már minden homályt,

elűzi messze álmaink;

az égből Krisztus fénye int.

Serkenjen már a szennyesen,

kábultan alvó értelem:

új csillag fénylik odafenn,

hogy minden átkot elvegyen.

A Bárányt küldi már az Ég

leróni adósságaink:

mindnyájan bűnbocsánatért

kiáltozzunk könnyek között.

Hogy majd ha fénye újra gyúl

s a földre félelem borul,

részünk ne büntetés legyen,

hanem jóságos védelem.

Atyának dicséret legyen

és Gyermekének győzelem,

s a boldog Lángot ővelük

örökre áldja énekünk. Ámen.

**Adventi zsolozsma részlet**

Az Istenre szomjas lélek

Az keresi virrasztva Istent, 

aki a sötétség cselekedeteit elveti magától.

Isten, te vagy az én Istenem, *

virrasztva kereslek.

Terád szomjas a lelkem, testem utánad eped, *

mint a puszta kiaszott földje.

Szentélyedben hadd jelenjek meg előtted, *

hogy lássam hatalmad és dicsőséged.

Mert irgalmad többet ér, mint az élet, *

hadd magasztaljon ezért ajkam!

Neked mondok áldást, amíg csak élek, *

a te nevedben tárom imára kezemet.

Mint dús lakomával, teljék be lelkem, *

ajkam ujjongjon, szám dicsőítsen téged.

Még fekvőhelyemen is rád gondolok, *

hajnalig rólad elmélkedem,

mivel védelmezőm lettél, *

és szárnyaid oltalmában örvendezem.

Lelkem szorosan átölel téged, *

és a jobbod szilárdan tart engem.