Adj egy percet

  Adj egy percet a csendnek,

Végre üvölthessen benned,

Tanítsa jó modorral,

Hogy kell embernek lenned!

Adj egy percet csendnek

S ne másnak:az embernek

Ősi szálait fondd újra

Kemény szövetté:a lelket!

Adj egy percet a csendnek

És hallgasd,hogyan serceg

Benned hangja,fájón

A tűnődő őrületnek...
**Orbán Balázs**

A jóság fája

A jóság fája lelkedben növekszik,
nem számol gyűrűket,lassan öregszik.
Sötétet tűri,de fénybe törekszik,
rosszat felejti,szépre emlékszik.

A jóság fája szívedben ver gyökeret,
vigasztal öreget,felvidít gyereket.
Önmagát adja,nem játszik szerepet,
sok ezer ágán rügyezik a szeretet.

A jóság fáját a kicsik is felérik,
akkor is él,ha hótól fehérlik.
Boldogok bízzák,többiek remélik,
bármilyen idő van,gyümölcse beérik.
  **vjolka**

Amit szivedbe rejtesz

Amit szivedbe rejtesz,
szemednek tárd ki azt;
amit szemeddel sejtesz,
sziveddel várd ki azt.

A szerelembe - mondják -
belehal, aki él.
De úgy kell a boldogság,
mint egy falat kenyér.

S aki él, mind-mind gyermek
és anyaölbe vágy.
Ölnek, ha nem ölelnek -
a harctér nászi ágy.

Már nincs benned a régen
talpadba tört tövis.
És most szivedbôl szépen
kihull halálod is.

Amit szemeddel sejtesz,
kezeddel fogd meg azt.
Akit szivedbe rejtesz,
öld, vagy csókold meg azt!

** József Attila ** 

Kívánságom

 A jó Isten tán nékem is meghallja
Egek felé kiáltó hangomat,
Midőn Teérted fordulok Hozzája
Hiszen nem kérek Tőle én sokat:
Kérésem csupán egy rövidke mondat
És minden, minden belefér:
Az élet szürke, csapkodó sarában
Lelked maradjon mindig hófehér!

Ha járva-kelve hallom a világot,
-Hazugság minden második szava,-
A szivem fáj és vágy ébred fel bennem,
Hogy fülem inkább mitsem hallana,
Egy oly világon vágynék akkor élni,
Mely mindig-mindig igazat beszél:-
E csúnya, piszkos, e hazug világban,
Lelked maradjon mindig hófehér!

Ha ketten, hárman néha összejönnek,
Miről is folyhat köztük a szó-beszéd?
Egy másik ember lesz az áldozatjuk,
Kinozzák, szúrják, gyilkolják szegényt.
Midőn ezt hallod, fuss, szaladj el onnan,
A szó mielőtt még lelkedhez ér: -
Rágalmat szóró, pletykázó világban,
Lelked maradjon mindig hófehér!

Dsida Jenő

Forrás:http://www.hoxa.hu/?p1=naplo&p2=72253

Carpe Diem

Élj minden nap a mának!

A tegnapból tanulj!

A félelmet felejtsd el!

Időnként térdre hullj!

Szemed tartsd mindig nyitva!

A holnaptól ne félj!

Az élet nem kalitka!

Szeress, örülj, remélj!

Álmaid váltsd valóra!

Legyen erőd, hited!

Jelezze minden óra,

miért dobog szíved.

Ha kell használd az elméd,

s figyeld érzéseid!

Értsd a szeretet nyelvét,

fogadd el érveit!

Csodálkozz rá a szépre,

s engedd, hogy hasson rád!

Ne másoktól rabolj el

életenergiát!

Holnap is élj a mának!

Hited legyen veled:

hogy lám csak jó az isten,

s itt van mindig, neked!

* Aranyosi Ervin *

Tanítás

Aki szeret,
annak
varrd fel a szakadt gombját,
mert könnyen
meglehet,
hogy felvarrja más.

Aki szeret,
annak
hallgasd meg baját, gondját,
mert könnyen
meglehet,
hogy meghallgatja más.

Aki szeret,
azzal
sose légy morc, goromba,
mert könnyen
meglehet,
hogy rámosolyog más.

Aki szeret,
szeresd!
s öleld meg naponta!
mert könnyen
meglehet,
hogy megöleli más.

És akkor
- hidd el! -
nem ö a hibás.

* Jobbágy Károly *
Forrás:nlcafe.hu

Szeretni.

Szeretni ezt az életet,
az egyetlent a végest,
Szeretni még ha bánt is,
ha mostohánk is néhanap,
de kék az ég, és süt a nap,
van benne boldogság is.

E szép és szőrnyű kor során
csodákat tesz a tudomány
a titkok titka tárul,
a tudás fája lombosul,
de atom felhő tornyosul:
mérges gyümölcs a fárul.

Nem ölni, vért nem ontani,
a tüzeket eloltani,
s nem gyújtani,hogy égjen
ország és város,hol a nép
gyönge megvédi életét
s hogy békességben éljen.

Még harcok dúlnak lángban ég
a megbolygatott messzeség,
madár se leli fészkét
futnak az erdő vadjai,
csak borzalomról..hallani:
Világ teremts már békét!

Fogyó hold már az életem,
de dolgom még töméntelen,
még tenni, adni vágyom...
Csak lenne még erőm elég,
zengni a béke énekét...
e felbolydult világon!

Csak élni, élni emberek!
Időnk oly gyorsan el pereg,
egy perc csupán az élet...
de ez a perc lehet csodás
teremtő munka, alkotás
amely megőriz téged!

* Várnai Zseni *
 

Forrás: http://elvonultan.hupont.hu/13/versek-iiblogok#ixzz35KoxUaQD

Kis botló táltosok

És elindultok vele egy sugaras reggel,
És felkapjátok őt és tipegve mentek, mentek,
És viszitek őt az első, első útra,
Kicsinyke lábak, botló táltosok...
A nagy világ majd rátok mosolyog,
A föld, a fű, a fa, virág nevet:
Egy bukdácsoló, induló gyerek;
A karja tárt, a szeme nyitva: szép!
Botlik, kacag, és újra botlik: lép!
Vigyázzatok kis táltosparipák!
Mert gidres-gödrös, gáncsos a világ,
Vigyázzatok!
A föld az minden kisgyerekhez jó,
Ki tiszta lábbal indul rajta el,
Az nem bánt majd, az dajkálgat, ölel,
De hátán annyi kő, kavics és gaz,
Én féltem őt, én féltem őt, igaz;
Vigyázzatok!
Mert drága ő!
A szeme, arca, ajka csak nevet,
Még mindenkit szeret,
Még minden jó és tiszta benne van,
S mögötte út még nincsen semmi sem,
Mint akinek meseország izen,
Csak menne, menne már;
Vigyázzatok!
Karomon hordtam ölbéli bubám...
És ajnároztam, földre sose ért,
De két karomba már belé nem fért,
A földrelépett ő,
Vigyázzatok!
Mert hív a föld, s ti érzitek, hogy hív,
Viháncoló, kicsiny mesecsikók...
De jönnek utak, rossz utak és jók
És ti csak mentek, messze tőlem el,
Mert a távolság mesél, énekel,
Mert a távol aranyszínekbe szőtt...
Az én karom már szűk határ, tudom, -
Vigyétek majd az igaz útra őt,
Kis táltosok.
* Várnai Zseni *
A kép forrása:http://cukik.hu/tag/tanc/

Szeresd a gyermeket

 Szeresd a gyermeket! A sivatag hegyen,
Hol villámok között vala az Úr jelen,
E legszentebb parancs nincs kőtáblára írva,
Mosolygó kedviben, pirosló hajnalon
Aranybetűkkel ezt az örök Irgalom
Az emberszívbe írta.
Szeresd a gyermeket! Még néki szárnya van,
A csillagok közé ő még el-elsuhan,
S kitárja vidoran a mennyek ajtaját:
Hiába könyveid, hiába lángeszed,
Az Isten titkait ki nem kémlelheted,
Csak gyermeklelken át.
Szeresd a gyermeket! A lét napfénye ő,
Estelik, hogyha megy, hajnallik, hogyha jő,
Csöpp lábai nyomán az öröm kertje zsendül,
Bimbónyi kis keze áldással van tele,
S melyik szeráf-zene érhetne föl vele,
Ha víg kacaja zendül?
Szeresd a gyermeket! Hisz oly hálás szegény,
Egyszerre könny, mosoly ragyog csillagszemén,
Ártatlan kis szívét az öröm megteli,
S köszönetét, akár az esti fuvalom,
Mely félve játszadoz a harmatos gallyon,
Oly halkan rebegi.
Szeresd a gyermeket, öleld szívedre őt,
Ringasd el lágyan a szegény kis szenvedőt,
Lehunyt pilláinak töröld le könnyeit:
S míg te a gyermekek könnyét törölgeted,
Egy láthatatlan kéz a csillagok felett,
Letörli vétkeid! 

* Móra Ferenc *

Tanítanak a fák

Tanítanak a fák, hogyan kell élni,

Erősnek lenni, semmitől sem félni.

Hogy szülessek újjá minden nappal,

Hogyan küzdjek meg nagy viharral.

Miként hullajtsam le fáradt hajtásaim,

Ne törjenek le gyönge, ifjú ágaim.

Friss virágaim hogyan ragyogjanak,

Szeretettel ölelve vígan daloljanak.

Ne törjenek meg zúgó, vad szelek,

Sose fedjenek el zord fellegek.

Napfénylő tűzben ragyogva éljek,

Zúgó viharoktól sohase féljek.

Tanítanak, hogy legyen tartásom,

Ne essen seb egyetlen hajtáson.

Vessem meg mélyen gyökerem,

Álljak minden harcot töretlen.

Türelemmel viseljem szél zúgását,

Várjam rossz idők lassú múlását.

Télen, nyáron, ősszel és tavasszal,

Tüzesen, együtt a búcsúzó Nappal.

*Vona Erzsébet Cecilia*

Élj úgy...

ÉLJ ÚGY, AHOGY szeretnél

Madarak dalolnak, Nap vidítja őket,

tiszta kék ég várja, a ma még csüggedőket!

Látom, Te még fekszel. Visszahúz az ágyad?

Nem repít magasra, nem serkent a vágyad?

A mai napodból csak a rosszat látod?

Beszűkült a célod, szétesett világod?

Változtatni kéne, de nincs erőd hozzá?

Lelked csak a kétség, félelem kínozná?

Mire van szükséged, hogy meglásd a szépet?

Felejtsd el a múltat s a torz jövőképet!

Élj inkább a mában, élvezd minden percét!

Ne úgy, ahogy várják - úgy, ahogy szeretnéd!

*Aranyosi Ervin*

Fiamnak

Hála Isten! este van megin’.

Mával is fogyott a földi kín.

Bent magános, árva gyertya ég:

Kívül leskelődik a sötét.

Ily soká, fiacskám, mért vagy ébren?

Vetve ágyad puha-melegen:

Kis kacsóid összetéve szépen,

Imádkozzál, édes gyermekem.

Látod, én szegény költő vagyok:

Örökül hát nem sokat hagyok;

Legföljebb mocsoktalan nevet:

A tömegnél hitvány érdemet.

Ártatlan szived tavaszkertében

A vallást ezért öntözgetem.

Kis kacsóid összetéve szépen,

Imádkozzál, édes gyermekem.

Mert szegénynek drága kincs a hit.

Tűrni és remélni megtanit:

S néki, míg a sír rá nem lehell,

Mindig tűrni és remélni kell!

Oh, ha bennem is, mint egykor, épen

Élne a hit, vigaszul nekem!...

Kis kacsóid összetéve szépen,

Imádkozzál, édes gyermekem.

Majd ha játszótársaid közül

Munka hí el - úgy lehet, korán -

S idegennek szolgálsz eszközül,

Ki talán szeret... de mostohán:

Balzsamúl a hit malasztja légyen

Az elrejtett néma könnyeken.

Kis kacsóid összetéve szépen,

Imádkozzál, édes gyermekem.

Majd, ha látod, érzed a nyomort,

Melyet a becsület válla hord;

Megtiporva az erényt, az észt,

Míg a vétek irigységre készt

S a butának sorsa földi éden:

Álljon a vallás a mérlegen.

Kis kacsóid összetéve szépen,

Imádkozzál, édes gyermekem.

És, ha felnövén, tapasztalod,

Hogy apáid földje nem honod

S a bölcsőd s koporsód közti ür

Századoknak szolgált mesgyeül:

Lelj vigasztalást a szent igében:

„Bujdosunk e földi téreken.”

Kis kacsóid összetéve szépen,

Imádkozzál, édes gyermekem.

Oh, remélj, remélj egy jobb hazát!

S benne az erény diadalát:

Mert különben sorsod és e föld

Isten ellen zúgolódni költ. -

Járj örömmel álmaid egében,

Útravalód e csókom legyen:

Kis kacsóid összetéve szépen,

Imádkozzál, édes gyermekem!

Arany János (1850)

Biztató

 A reményt feladni soha nem szabad
ha csonton már csak száraz bőr maradt,
akkor is van még valami más,
ami sokkal fontosabb: a folytatás,
hol minden remény valóra válik,
hol nem lesz fontos, mit mond a másik
és a többi földi cél.

A reményt feladni a földön sem szabad
imádkozz, dolgozz
s meglásd, élted mily szépen halad
fogadd el, mit Isten ad neked
hidd, hogy gyermeke vagy
s Ő atyaként szeret!

*Őri István*

Soha ne add fel...

"Ha elromlik minden, ami megesik néha, 

ha utad csak a hegyre fel vezet a célba. 

Ha kevés, amit kapsz, de sokkal tartozol,
ha úgy érzed a sok gond leterhel. 

Nevetnél bár, de sóhajtozol,
pihenj, ha kell, de SOHA NE ADD FEL!
Az élet furcsa dolgokra képes, 

ilyesmit mindenki már érzett.
Számos hiba épp azért történik, 

mert feladtuk és nemtartottunk ki végig. 

Ne add fel hát, ha lassan is haladsz,
a siker már csak egy arasz. 

A cél sokszor nem oly távoli,
mint tétova ember balgán képzeli. 

Sokszor a küzdő nem várja meg,
hogy megnyerje a serleget. 

És túl késő, mire belenyilall,
hogy milyen közel volt a diadal. 

Sokszor nem tudjuk, milyen közela siker, 

tán orrunk előtt van csak nem hisszük el.
Küzdj hát tovább, ha ér sok vereség, 

ha húz még az ág is,
akkor is HARCOLJ TOVÁBB!"
(ismeretlen szerző)

Én hívlak élni

Hallgasd meg mit suttog az élet,
élni hív újra meg újra téged.
Ne nézz vissza a sáros útra,
legyen előtted minden tiszta.

Emeld fel fejed, lásd meg a szépet
szemed kékjében égjen a fényed..
Lásd meg végre, hogy szeretnek
még akkor is, ha nevetnek,
hisz mosolyt te csalsz arcukra,
ismerj bennük magadra!

Soha ne bánd, ha fáj,
hisz erőre így találsz.
S mi most bánatot okoz
később nem lesz rá gondod.

Hidd el jól tudom, hogy fáj,
de hinnünk mindig muszáj.
Fogd a kezem, ha úgy érzed,
hogy szívedből kihull az élet.

Ne keresd már, hogy hol tévedtél,
ne sírj azon, mit meg nem tettél.
Gyere velem, én hívlak élni
vérző szívvel is remélni...
*Dsida Jenő*

A szeretetet nem pótolja semmi

 Lehetsz milliomos, lehet zsáknyi pénzed
- lehet a másikat kevesebbnek nézed.
Lehet, hogy kincsekből építed világod,
de ez illúzió! Egyszer majd belátod.

Ahol pénz az isten, holtak ott a lelkek,
a földi pokolban sosem ünnepelnek.
Örök a sötétség, nincsen fény, csak árnyék,
betegség és közöny, mindaz, ami vár még...

Mert a szeretetet nem pótolja semmi.
Ne hidd, hogy anélkül tudnál gazdag lenni!
Üres lenne szíved, meghalna a lelked,
csak azok gazdagok, kik szívből szeretnek.

Őrizd hát magadban a szeretet csodáját,
Viseld az arcodon a mosolyod báját.
Ne sajnáld másoktól, oszd úton-útfélen!
Nyáron árnyat adjon, melegítsen télen...

Amit megszereztél oszd szét a világnak,
s hiszem, hogy holnaptól, boldogabbnak látlak.
Kincseket, ha meghalsz, nem vihetsz magaddal,
bánj hát bőkezűbben a jó indulattal.

A felhalmozott pénz nem teremt világot!
Ültess hát kertedbe fákat és virágot!
Lásd meg körülötted a csodát, a szépet,
akard megismerni, miről szól az élet.

Mert a szeretetet nem pótolja semmi.
Ne hidd, hogy anélkül tudnál gazdag lenni!
Üres lenne szíved, meghalna a lelked,
csak azok boldogok, kik szívből szeretnek.  

*Aranyosi Ervin*

A festmény Broczky Károly:Anya és gyermek c.festménye

Életed, bár nem én adtam

Életed, bár nem én adtam,
Mégis… mégis megfogadtam:
Én leszek, ki érted ébred,
Úgy is adok, ha nem kéred.

Óvlak téged, felnevellek.
Még, ha bántasz is, szeretlek!
Elengedlek, ha menned kell,
Örömeid hadd szenvedd el.

Tudnod kell, hogy nem tartozol,
De ’mikor a csend rád hajol,
Gondold újra pár szavamat:
„Nem adtam mást, csak magamat”!
*Tóthárpád Ferenc*

Egy porszem vagyok....

 Én a földön egy porszem vagyok.
Mindent leírok, mindent itt hagyok.
Légvárat nem építek magamnak,
Csak versben leírom, azok itt maradnak.

Ezzel a verssel próbálom elérni.
Az emberek figyelmét szeretném felhívni,
Akinek szíve és lelke van,
Ebben a pár sorban benne van.

Igaz, hogy fontos a munka a kereset.
De mit ér a pénz, ha nincs szeretet?
Ha szívünkben kihal az érzelem,
Mit érünk vele? Kérdezem?

A világot megváltani nem lehet!
Jézus az életét áldozta értünk, Emberek!
Ha csak a gyűlöletet szeretetre váltjuk,
Akkor a világot is másképp látjuk!
*Szebenyi Judit*

Mit akarok az élettől....

 Remélni jót és alkotni szépet
Boldognak látni minden népet
Megetetni az összes éhezőt
Virággal ültetni be tar mezőt
És meglocsolni a sivatagot
Ez - mit az élettől akarok

Békében nevelni sok gyermeket
S ne legyen rémisztő a rengeteg
Fény gyúljon fel az agyakban
S az ember ne éljen akaratlan
Csak az örömök legyenek nagyok
Ez – mit az élettől akarok

Emlékezni arra mi régen volt
Becsülve tisztelni az öregkort
Mert tapasztalás tanít jövőt
És erős oltalmazhat serdülőt
Hogy városokat ne fedjen el homok
Ez – mit az élettől akarok

A vérnek legyen végre értéke
S nem kérdezve, hogy kérték-e
Csak adni, magadból őszintén
Hogy kísérjen a tudás, a fény
S a gyermekek legyenek boldogok
Ez – mit az élettől akarok

Kérem, legyen mindennap ünnep
Hol könnyet nem a fájdalmak szülnek
Legyen hit, megértés, szeretet, béke
Hisz az életnek van valódi értéke
Így büszke lehetek, hogy ember vagyok
Ez – mit az élettől akarok.
(Ismeretlen)

Az élet szép...

 Minden nap újra ébredünk

s a nagy világba révedünk,
újabb utunkra indulunk,
dúdolva szép, bevált dalunk.

Minden nap újra kezdjük el,
ilyen az élet, menni kell!
Előre nézni, s tudni azt,
a múlt sosem jelent vigaszt.

Ne nézz hát vissza, nem szabad,
nehezen vonszolod magad,
a tegnap súlya válladon,
minden lépésnél hátranyom.

A mában élj és láss csodát,
élvezd virágok illatát,
a nap az égről rád nevet,
melengeti a lelkedet.

Végy észre apró örömöt,
hétköznapodba költözött,
vidító szép varázslatot,
egy kedves embert, állatot,
virágokat, patakot, fát,
a szerelmet, ha rád talált,
s mindent mi jól esik neked,
élvezd az egész életet.
*Aranyosi Ervin*