Egér és az egérfogó (Tanmese)

Hazatért a paraszt,

s kezében csomagja.

Hívja feleségét,

és elébe rakja.

Bontogatják szépen,

s az egér a lyukból,

lesi mi kerülhet

elő csomagjukból.

Kíváncsi az egér,

szemét nagyra tátja,

s az új egérfogót

szörnyülködve látja.

Szalad az udvarra,

rémülten kiáltoz.

– Ez az egérfogó

én reám halált hoz!

Szalad hát a tyúkhoz,

s el kezdi mesélni.

Ám a tyúk leinti:

– Nekem nincs mit félni!

Szalad a disznóhoz,

a rémült egérke.

Kíváncsi, hogy vajon

aggódik-e érte?

Ám a disznónak sincs

oka aggódásra,

magával törődik,

nem is figyel másra.

Szalad az egérke

tovább, a tehénhez,

– de az egérfogó

csak egérrel végez.

Így hát a tehénnek

sincs félni valója.

Csak az egérnek rossz,

ha “süllyed hajója”.

Nem is talál senkit,

aki lelkét szánná,

aki az egeret

kicsit megsajnálná.

Szomorúan tért hát

haza az egérke,

nincsen itt a háznál,

ki aggódna érte.

S lám az egérfogó,

éjjel lecsapódott,

hangja a sötétben,

hatalmasat szólott.

Szaladt a gazdasszony,

megnézni mit fogott,

aztán felsikoltott,

s nagyot káromkodott.

Mert az egérfogó

mérges kígyót rejtett,

amit lecsapódva

rögtön foglyul ejtett.

Sötétben az asszony

lábát az megmarta,

mérgét kiengedni

ily módon akarta.

Beteg lett az asszony,

magas lett a láza,

gyógyítja a város

közeli kórháza.

Hogy gyorsan gyógyuljon,

a gazda tyúkot vág,

egy jó tyúklevessel,

jobbítja a dolgát.

Haza is engedték,

ha már haza vágyott,

a paraszt meg hívta

a nagy rokonságot.

Jött sok barát, s rokon,

mind segítenének,

de két ápolás közt,

valamit ennének.

Disznót vág a paraszt,

hogy legyen mit enni,

ám a feleségen

nem segített semmi.

Meghalt hát az asszony,

s mert temetni kéne,

a gazda sort kerít,

a szegény tehénre.

A halotti torra,

bizony sokan jöttek,

így hát keletje volt

a marhapörköltnek.

Az egér a tort már

szomorúan nézte,

az udvar lakóit

sorra felidézte.

Mi hát a tanulság?

Most elmondom máris:

– Okuljon belőle mind,

aki normális!

Igen önző ember,

aki csak azt mondja,

nem tartozik rá más

problémája, gondja.

Mert őt nem érinti,

reá nincs hatással,

– csak magának “kapar”,

s nem törődik mással.

De te gondolj arra,

azt az utat járod,

amit ember társad

és felebarátod.

Ezt a közös utat

úgy hívják, hogy ÉLET!

Senki ne higgye hát,

hogy csak az övé lett!

Mindenki és minden,

egy nagy szőttes része,

összefügg mindennel

a világ egésze…

**Aranyosi Ervin **

A jó Isten szeret

A jó Isten szeret, – megteremtett téged,
s tudd, hogy nincs határa a szeretetének.
Ő, amit kérsz tőle, neked fogja adni,
s hidd el megérdemled! Akard elfogadni!
Ne kétkedj magadban, mert mindig azt teszed,
ami épp a legjobb, amit diktál eszed.
Lehet a döntésed, később majd megbánod,
tanulásra épül az egész világod.
Ám jó Atyád kegyes, s hibád megbocsátja,
imád meghallgatja és valóra váltja.
Figyelj, ha imádat Őhozzá intézed,
sose gondolj rosszra, mert abban lesz részed.
Mert hát jó az Isten, ha jót kérsz, Ő jót ad.
fogalmazd pontosan mondanivalódat!
Mert nincs távol tőled, – közelebb mint hinnéd,
ha el tudnád hinni, sokkal többre vinnéd.
Ám ne csak hidd, de tudd, istened benned él.
s nem vár el mást tőled, csak annyit, hogy legyél.
Nincs szükség postásra, ki közvetíti vágyad,
- ha úgy kényelmesebb, ne hagyd el az ágyad,
mikor napra ébredsz. Csendesítsd le elméd,
fordítsd Isten felé az elméd figyelmét!
Hallgass a szívedre, figyeld a légzésed,
éld meg valóságod, csodás létezésed!
Szólítsd meg Atyádat, – mint szerető gyermek,
- hallgassa imádat, mert jó, ha figyelnek,
- de Ő mindig ott van, mindent tud te rólad,
nem kell hát, hogy magad a sárba tiporjad.
Légy méltó partnere az új teremtésben,
a világot adta neked! Ezt tartsd észben!
Hogyan is imádkozz? Köszönd meg és tudjad,
egy vagy az istennel, kell hogy megtanuljad!
Fény vagy a fényéből, erő erejéből,
igaz szeretet vagy, az Ő szeretetéből!
Tudd és köszönd is meg, azt hogy egy vagy vele,
s ebbe az imába az is férjen bele:
köszönd meg a napot, sikert, boldogságot,
tiszta egészséged, szerető családod,
harmonikus léted, az élet csodáját,
a többi ember összes, tanító hibáját!
Imádban csak kérjél, nem kell könyörögni,
nem kell leborulni, térden csúszva nyögni.
Amit kérsz a tiéd, s Isten odaadja,
tiéd a világod bármelyik darabja!
Ha végére értél ennek az imádnak,
tedd azt, amit mások ilyenkor csinálnak,
ahogy a levelét elküldi az ember,
Mondd, hogy: – Legyen így most! – s küldd el szeretettel!
* Aranyosi Ervin *
A kép Aranyosi Ervin festménye
Forrás:Aranyosi Ervin versei

Az nem lehet koldus

Az nem lehet koldus, ki a szívét adja,
ki a szeretetet mástól elfogadja.
Nem napját tengeti, valóságát éli!
Aki az Istenét tudja és nem féli!

Ki azért kéreget, hogy másoknak adjon,
Minden körülmény közt jó ember maradjon.
Az nem lehet koldus, kit lelke vezérel,
ki a szívével él és nem az eszével...
~ Aranyosi Ervin ~

Nézz önmagadba!

Bolond, ki lelkét veszni hagyja,

s kirekeszti az életet.

Magába néz és jéggé fagyva

retteg a fénytől. Nem nevet!

Fájdalmakkal, ha szembenézel,

félelmed néz csak vissza rád,

megrettensz attól, amit érzel,

mi lenne, ha kimondanád?

Mi lenne, hogyha szembeszállnál?

- Mi ellen vívod harcodat?

S néha a tükör elé állnál,

s szeretve néznéd arcodat?

Tudod-e magad úgy szeretni,

ahogy szeretnél másokat?

Amíg ezt nem tudod megtenni,

tudod, a szíved fáj sokat.

Lelkedben él egy apró gyermek,

törékeny, árva, elveszett.

Kit nem nevelnek, nem szeretnek,

s nem érti még az életet.

* Aranyosi Ervin *

Álmodj szépet és nagyot!

Gyermekszájak szóra nyílnak,
őszinték és jó pofák.
Ők még hiszik, s elképzelik,
hogy működik a világ.
Ha lelkedben gyermek maradsz,
minden meglesz ami kell:
álmaid valóra válnak,
csak ne törődj senkivel.
Mit mond a sok okos felnőtt,
- rosszalkodni nem szabad!
De nem szállhat szelek szárnyán,
ki nyugton ül, s nem szalad.
Ezt ne csináld, azt ne csináld!
Tiltó táblák mindenütt.
Megkötik a képzeleted,
ami később visszaüt.
Úgy érzed, hogy rabszolgaként
tengeted az életed?
Pedig, ami határt szabhat,
a gondolat, s a képzelet.
Álmaidban szabadabb vagy
képzelsz jövőt, holnapot!
Váltsd valóra most az álmod,
s amit kívánsz, megkapod!

* Aranyosi Ervin *

Carpe Diem

Élj minden nap a mának!

A tegnapból tanulj!

A félelmet felejtsd el!

Időnként térdre hullj!

Szemed tartsd mindig nyitva!

A holnaptól ne félj!

Az élet nem kalitka!

Szeress, örülj, remélj!

Álmaid váltsd valóra!

Legyen erőd, hited!

Jelezze minden óra,

miért dobog szíved.

Ha kell használd az elméd,

s figyeld érzéseid!

Értsd a szeretet nyelvét,

fogadd el érveit!

Csodálkozz rá a szépre,

s engedd, hogy hasson rád!

Ne másoktól rabolj el

életenergiát!

Holnap is élj a mának!

Hited legyen veled:

hogy lám csak jó az isten,

s itt van mindig, neked!

* Aranyosi Ervin *

Élj úgy...

ÉLJ ÚGY, AHOGY szeretnél

Madarak dalolnak, Nap vidítja őket,

tiszta kék ég várja, a ma még csüggedőket!

Látom, Te még fekszel. Visszahúz az ágyad?

Nem repít magasra, nem serkent a vágyad?

A mai napodból csak a rosszat látod?

Beszűkült a célod, szétesett világod?

Változtatni kéne, de nincs erőd hozzá?

Lelked csak a kétség, félelem kínozná?

Mire van szükséged, hogy meglásd a szépet?

Felejtsd el a múltat s a torz jövőképet!

Élj inkább a mában, élvezd minden percét!

Ne úgy, ahogy várják - úgy, ahogy szeretnéd!

*Aranyosi Ervin*

Ölelj, szeress kortalanul!

Az ölelés, tudod,
nem köt a korhoz.
A megfáradt szív is,
örömöt hordoz.

Lenni kell álomnak,
lenni kell oknak,
– legyen céljuk
a fáradt karoknak!

Ölelés, és mosoly?
– Várja a lélek!
Érzi, – még itt vagyok,
– érzi, hogy – élek!

Szeretet parazsát
ne hagyd kihűlni!
A lélek fájdalmát
arcodra ülni.

Tárd ki a szívedet,
élj szeretettel!
– Öleljen, örüljön,
míg él, az ember! 

*Aranyosi Ervin*

Válaszúton...

Merre megy az utam? Válaszúthoz értem.

Lerogytam a földre, s teremtőmet kértem,

segítsen dönteni, melyiket válasszam,

rosszat elkerülve, csak a szépet kapjam.

S szólott az Úr hozzám: - Nincsen rossz döntésed,

csak ha teendőid, büntetésnek érzed.

Minden út feladat, amit el kell végezz!

Rajtad áll, hogy hogyan jutsz el a végéhez.

Gyötrelmeken mész át, ameddig megéled,

vagy új, nagy kalandok történnek meg véled?

Minden benned dől el, válaszd, ami tetszik:

a keserű "megfagy " , a bátor "felmelegszik " !

Az utad nagy kaland, élvezz minden percet!

Szolgáld mindazokat, kik téged szeretnek.

Szolgáld azokat is, akik másképp élnek,

kik az árnyékuktól, s önmaguktól félnek.

Járj be minden utat, s a végén meglátod,

csodák szegélyezik az egész világod.

*Aranyosi Ervin*

Imádkozom egy szebb világért

  Imádkozom egy szebb világért,
amit a gondolat teremt.
A fénylő Napom sugaráért,
fénye járja be lelkemet.
Imádkozom teérted, s értem,
legyen itt végre szebb világ!
Váljak jobbá, mint eddig éltem!
Ezért mondok egy szép imát.

Tengernyi ember él e földön,
s élhetnénk mind, mind boldogan.
Ne legyen létünk puszta börtön,
szabaddá váljunk oly sokan.
Mit is jelent szabaddá lenni?
Ne tartson féken félelem!
Akarjunk újra naggyá lenni,
lépj be a fénybe énvelem!

Imádkozom. Nem harcba hívlak!
Jövőnk másképp is élhető.
A virágok könnyedén nyílnak,
figyeld meg, s lám megérthető.
Nincs helye itt erőlködésnek,
felejtsd hát minden gondodat!
Örülj tavasznak, ébredésnek,
s váltsd most valóra álmodat.

Tiéd a gondolat hatalma,
ha uralod, csak jót teremt.
Lehúz a gyengék aggodalma,
emeld hát fel tekinteted!
Nem elég csak a jóra vágyni,
tudnod kell azt, hogy létezik.
Lélekben kell világot látni,
lelked a szépre éhezik.

Szeretet magját szórd a szélbe,
szívek "földjébe" vesd csak el!
Mosolyt önts éltető vízébe,
s öröm legyen, mikor kikel!
Arcon mosoly, a szívben béke,
- legyen zászlónk és címerünk!
Testünk és lelkünk egészsége,
váljon teljessé így velünk!

Imádkozom az Istenemhez,
és hozzád is, mert benned él!
Imádkozz, ezzel jót teremthetsz,
hogy mától boldogabb legyél.
Mosolyt vigyél a csüggedőknek,
gyógyíts meg fájó lelkeket!
S ha téged is imába szőnek,
együtt örülök majd veled.

*Aranyosi Ervin*

Ne hagyd, hogy betegség leterítsen....

 Az idő tovaszáll, emlékek szépülnek,
egykor csodás percek kincstárba kerülnek.
Nem mozdul a lábad, nem visz már előre,
nincsen cél, ami várna, nem kapsz már erőre.
Úgy hiszed, az élet ennyi volt, s már vége.
Már nem is fohászkodsz, s nem nézel az égre...
Várod, mint megváltást eljövő halálod,
zűrös világunkban helyed nem találod.
Pedig már van időd! Végtelen, mint tenger,
s tudnál teremteni bűvös értelemmel.
Nem látsz túl magadon, csak bajodat látod,
ezzel béleled ki megszürkült világod.
Eszedbe nem jutna: - változtatni kéne!
- Nem csak "trottyos" vagyok, vén apó, vagy néne.
Ne hagyd kialudni lelked tiszta fényét,
vedd újra kezedbe a világ teremtését.
Világot teremtett a jó "öreg" Isten.
Ne hagyd, hogy betegség, hiány leterítsen.
Te is gyermeke vagy, teremtésre képes!
Járulj hozzá te is az új teremtéshez.

2012. május 27. Aranyosi Ervin

Amikor gyermek - amikor öreg

Amikor kicsi voltál, még tanítgattak téged,
hogy felkészülten érjen a nagy próba, az élet!
Megmutatták, hogyan kell evőeszközzel enni,
bekötni cipőfűzőt, hogy könnyebb legyen menni.
Begombolni ruhádat, s hogyan használd a WC-t.
Hogyan kell átugorni az akadályok lécét.
Mit tegyél önmagaddal, hogy másoknak is tetsszen,
hogyan mosakodj, öltözz - hogy átmenj majd a "teszten".
Tanítva tettél szert az erkölcsre, tudásra:
- hogyan nézz önmagadra, miképpen gondolj másra!
Legyen egy csepp esélyed a boldogságra lelni,
az "elváró" nagy világnak könnyen megfelelni.

Apró, piciny gyermekből, komoly felnőtté váltál,
s ha jól alakult sorsod, már saját lábra álltál.
Ám akik tanítottak az életre, a jóra,
azok felett is elszállt jó néhány nap, és óra.
Az idő szállt felettük, és idősebbé lettek,
és olyanokká válnak, mint mikor megszülettek.
Lám most meg kell tanulnod megértőbb lénynek lenni,
mert ügyetlenül fognak remegő kézzel enni.
Bekötni cipőfűzőt, vagy felöltözni szépen.
Makacsok már a tárgyak az ősz ember kezében.
Lelassul minden lépés, az egyensúllyal baj van,
segítsd hát két karoddal, légy támaszuk a bajban.

Emlékszel, mikor téged megtanítottak járni,
a lassú tipegésed volt türelmük kivárni.
Te is lassan fejlődtél, ők lassan öregednek,
lelked táplálja lángját a vénülő szíveknek!
Legyél nyitott, kitartó, szereteted segítsen,
engedd - odaadásod - vén szívet melegítsen.
Látod, a kedvességért, a hála ég szemükben.
Te voltál álmuk, céljuk az egész életükben.
Te érted küzdöttek, mindig érted álmodoztak,
ha a szükség hozta nehéz áldozatot hoztak.
Ám már megfáradtak, nem működik úgy a testük,
amíg teheted önként maradj mindig mellettük.

2012. július 11.Aranyosi Ervin

A szeretetet nem pótolja semmi

 Lehetsz milliomos, lehet zsáknyi pénzed
- lehet a másikat kevesebbnek nézed.
Lehet, hogy kincsekből építed világod,
de ez illúzió! Egyszer majd belátod.

Ahol pénz az isten, holtak ott a lelkek,
a földi pokolban sosem ünnepelnek.
Örök a sötétség, nincsen fény, csak árnyék,
betegség és közöny, mindaz, ami vár még...

Mert a szeretetet nem pótolja semmi.
Ne hidd, hogy anélkül tudnál gazdag lenni!
Üres lenne szíved, meghalna a lelked,
csak azok gazdagok, kik szívből szeretnek.

Őrizd hát magadban a szeretet csodáját,
Viseld az arcodon a mosolyod báját.
Ne sajnáld másoktól, oszd úton-útfélen!
Nyáron árnyat adjon, melegítsen télen...

Amit megszereztél oszd szét a világnak,
s hiszem, hogy holnaptól, boldogabbnak látlak.
Kincseket, ha meghalsz, nem vihetsz magaddal,
bánj hát bőkezűbben a jó indulattal.

A felhalmozott pénz nem teremt világot!
Ültess hát kertedbe fákat és virágot!
Lásd meg körülötted a csodát, a szépet,
akard megismerni, miről szól az élet.

Mert a szeretetet nem pótolja semmi.
Ne hidd, hogy anélkül tudnál gazdag lenni!
Üres lenne szíved, meghalna a lelked,
csak azok boldogok, kik szívből szeretnek.  

*Aranyosi Ervin*

A festmény Broczky Károly:Anya és gyermek c.festménye

Az élet szép...

 Minden nap újra ébredünk

s a nagy világba révedünk,
újabb utunkra indulunk,
dúdolva szép, bevált dalunk.

Minden nap újra kezdjük el,
ilyen az élet, menni kell!
Előre nézni, s tudni azt,
a múlt sosem jelent vigaszt.

Ne nézz hát vissza, nem szabad,
nehezen vonszolod magad,
a tegnap súlya válladon,
minden lépésnél hátranyom.

A mában élj és láss csodát,
élvezd virágok illatát,
a nap az égről rád nevet,
melengeti a lelkedet.

Végy észre apró örömöt,
hétköznapodba költözött,
vidító szép varázslatot,
egy kedves embert, állatot,
virágokat, patakot, fát,
a szerelmet, ha rád talált,
s mindent mi jól esik neked,
élvezd az egész életet.
*Aranyosi Ervin*

                                                              

Éld az életet!

Minden egyes kornak van valami bája,

- és az embernek is számtalan hibája, -

ám ha minden korod tiszta szívvel éled,
minden pillanatban újabb vágyad éled.

Mire nem volt időd, azt most váltsd valóra!
Mától érted ketyeg, múlik minden óra.
Vedd a szépet észre, mi mellett elmentél,
lassíts, – éld a napot – végre szabad lettél!

Kicsit lassúbb lettél? Fájhat egy-két szerved?
A betegség jelzés, könnyebb elviselned,
ha megérted azt, mit lelked üzen véle:
- csökken a fájdalom, legyen bármiféle!

Életedben biztos, sok volt, aki bántott.
Bántásért a lelked, vajon megbocsájtott?
Elengedted-e már a haragos múltat?
Jó diákhoz méltón, leckéd megtanultad?

S volt-e olyan ember, akit te bántottál?
Önmagadnak ezért meg is bocsátottál?
Patyolat tiszta már lelkiismereted?
Ha ez így van, tested nem is lehet beteg.

Ha van egy kis időd, szíved nyisd meg bátran,
szereteted szórd szét, szerte a határban,
szíved tiszta fénye, szálljon fűre, fára,
napfényre mosolygó, gyenge kis virágra.

Vizek csobogása vidámítsa lelked,
szeretet szikrája gyúljon lángra benned!
Szájad szélén mindig lágy mosoly ragyogjon,
szépségből a lelked, soha ki ne fogyjon!

És az emberekkel légy megértő, kérlek!
Mindegyik másképpen keresi a szépet.
Az sem tehet róla, aki még nem érti,
hogy a gondolata, a másikat sérti.

Mindig azt keresik, ami jónak látszik,
ám az élet néha “délibábot” játszik.
Engedd el, mi bántott, csituljon a lelked,
a nyugalom leljen otthonára benned!

Élvezd ki a világ millió csodáját,
és ne keresd többé a mások hibáját.
Legyél újra tiszta, könnyű lelkű gyermek, 

akit az emberek, s angyalok szeretnek!

Aranyosi Ervin

Lazulj el...

 Lazulj el szépen, csendesen!

Érezd, a lelked megpihen!
Hogy ne lehessen más jelen,
rajtad kívül és Istenen.

Apró harangok konganak,
eltűnik minden gondolat.
A fény lebont minden falat,
feloldva benned gondokat.

Érzed a tested ellazul,
gyógyulni kezd, ami beteg.
Érzések jönnek válaszul,
s oldják leláncolt lelkedet.

Fenséges megtapasztalás,
gyógyul a lélek és a test.
Benned, egy mennyei varázs,
lelkedben fájót, szépre fest!

*Aranyosi Ervin*