Hajnali nyomok

Látom: ma erre jártál,
nyomot hagytál a harmatos gyepen.
A madarak is tán azért dalolnak,
s az Isten is azért mondá talán:
ma szép idő legyen!

Azért kelt fel a nap is ilyen korán,
hogy csókolhassa azt a kis nyomot,
amely a bükkerdőig elvezet.
A bükkerdőbe már be sem tekint:
a bükkerdőben úgyis elveszett.

Azért esett ma harmat,
hogy merre jársz, parányi nyom legyen.
S legyen amit egy furcsa vándor
csókolgasson a harmatos gyepen.

 Wass Albert

Álomtündérhez...

Add a kezed, úgy halkan, csendesen.

Te nem lettél még hozzám hűtlen.

Mikor mindenki csalfán elhagyott,

Gyújtottál bennem reménycsillagot.

Lelkem csendjét, ha bánat felkavarta

Te elvittél az álmodó avarra.

S te mutattál mindent, ami ott terem

A bűvös, varázsos álom-réteken.

Ha megtépett az élet rózsabokra,

Vittél mogorva tölgyfa-templomodba.

Ha vérző szív volt mellemen az érem,

S töviskoszorú messiási bérem,

Te glóriává változtattad azt,

Virágot hintettél rám és tavaszt.

Ha voltam bűnös, lázadó Kain,

Vittél az eszme-Krisztus után,

S hogy az igazság sugározzon rám,

Vezettél fönt a néma Golgotán.

Ha rám viharzott lent az ember átka,

Vittél a béke messze csillagára.

Féltem. . . kezed kezembe tévedett.

Óh, örökre áldott legyen neved!

❈Wass Albert ❈

VIRÁGOK

  Ha csókos szellő szárnyán
hangod zenéje kél,
halott lelkemről árván
lehull a szemfedél.
Belőle csengve-zengve
ezer virág fakad,
s virággal szórja szerte
a Te tavaszodat.
De ha az esti csendben
elnyelnek lent a fák:
valahonnan kiserken
egy fekete virág.
Idéz az alkonyatba
egy könnyes, bús varázst,
s lelkemre szórja lopva
az őszi hervadást.

❈Wass Albert❈

 Fűben, virágban, dalban, fában,
születésben és elmúlásban,
mosolyban, könnyben, porban, kincsben,
ahol sötét van, ahol fény ég,
nincs oly magasság, nincs oly mélység,
amiben Ő benne nincsen.
Arasznyi életünk alatt
nincs egy csalóka pillanat,
mikor ne lenne látható az Isten.

De jaj annak, ki meglátásra vak,
s szeme elé a fény korlátja nőtt.
Az csak olyankor látja őt,
mikor leszállni fél az álom:

Ítéletes, Zivataros,
villám-világos éjszakákon.
* Wass Albert *

Forrás: szepkepek.bloglap.hu

Jó éjszakát

Késő van. Talán aludni fogok. 

Mielőtt behúnynám a szememet, 

Nehezen szerzett nyugodalmamat 

Szeretném megosztani veletek, 

Testvéreim a végtelen világban. 

Ma kiderült, ma csillagokat láttam, 

Ma rendet láttam, és harmóniát. 

Mielőtt behúnynám a szememet, 

Elvégzem még ezt a vigiliát. 

Ajtótokra varázs-jelet vetek. 

Leborított lámpámat: lelkemet 

Ajtóitok előtt meghordozom, 

Halkan, halkan, lábujjhegyen megyek, 

S magam módján talán imádkozom: 

Aludjatok, szépet álmodjatok. 

Gyermek ne ríjon, anya ne remegjen, 

A lány lássa meg első kedvesét, 

Az öregek hadd kalandozzanak 

Emlékeik honában szerteszét. 

A férfi lássa célnál önmagát. 

Jó éjszakát, jó éjszakát. 

* Wass Albert *

Csillagvirágok

 Mikor a tavasz osztja csókjait
S a zöld erdőkön napsugár ragyog,
Felébrednek a nedves pázsiton
Piciny, fehér kis földi csillagok...

A harmatcseppes rétek bársonyára
Fehéren hull ezer csillagvirág,
Felette lágyan elsusog a szellő,
S az erdő szélén intenek a fák...

Volt egyszer egy csillag...fényes...ragyogó...
Ezüst sugártól tündökölt az ég,
Reggel is sokáig oltogatta
Erős fényét a kékes messzeség...

Egyszer meglátott messze valahol
Egy sápadt fényű testvér csillagot...
De elvesztette... s keserves bánatában
A horizonton végig vágtatott...

Aztán széthullott... ezer kis vadvirágra,
S a földre hullva többé nem ragyog...
A tölgyfaerdők pázsit szőnyegén
Keresik azt a sápadt csillagot...

Verseim piciny csillagvirágok,
S én egy olyan hulló csillag vagyok,
Ezer darabra tépve lelkemet
Keresem azt a testvér csillagot...
*Wass Albert*
forrás: jpiros.bloglap.hu