Örülj a mának

Amíg vannak, akik szeretnek,

van értelme az életednek.

Mindegy, hogy rohannak az évek,

ha érzed melegét egy kéznek.

Még érdemes reggel felkelni,

ha van kinek kenyeret szelni.

Örülj a percnek!

De ha mégis magány a sorsod,

ha a gondot egyedül hordod,

erőt is ad hozzá az élet.

Találd meg mindenben a szépet.

A nap rád is úgy süt, mint másra,

ne gondolj hát az elmúlásra.

Örülj, hogy élhetsz!

Nincs fekete és nincs fehér

De az elmúlás mindent elér

Nincs tűz, mely örökké lobogna

Fényét más világok felé ontva

Nincs folyó, mely örökre megmarad

Előbb-utóbb minden forrás elapad.

Nincs érzelem, mely örökké él

A harag idővel megbékél

Nincs az a szerelem, ami el nem vetél

Gyűlölet, melyet nem koptat a szél

Öröm, melyet nem sápaszt a tél

Bánat, melyet nem gúnyol a remény

A fény kialszik, s helyén a sötétség sem örök

Élet, halál - ők is csupán eszközök

Mert a Változás az egyetlen,

Mely mindig tombol szüntelen

Ami meg nem alkuszik soha

Hiába hiszi a sok ostoba

Hogy bármi, ami létezik, úgy marad

Mert mindig lesz új a nap alatt!

*Ismeretlen*

A hajnal szerelmese

Azt szeretem, aki nevet

akinek rózsaszín az arca

aki örül, aki kacag

aki dalolva megy a harcra.

Enyém az áprilisi szellő.

A feslő bimbót szeretem

a hasadót, a harmatosat.

A hajnal a szerelmesem.

Az én emberem a gyerek

a nagyszemű, nevető gyermek

akiben szűz, minden-csírák

ezer erők rügyezve kelnek.

Az én emberem, aki fölkel

az induló, az ébredő

akinek győzelem az álma

akiben dalol a jövő.

Szeretem azt, aki akar

aki remény, aki ígéret.

Az enyém a vér és a tűz:

a fakadó fiatal élet.

Az ébredő Napot imádom

megyek a virradat elé.

Az én lelkem a tüzek lelke

az én dalom a hajnalé.

** Sík Sándor **

Az alkony üzenete

 Csodálattal nézte a bíbor fényben fürdő tájat,

az alkony festette vörösre,bár fénye már sápad...

Valami különös békét hozott a színes kavalkád

arany, barnásvörös árnnyal játszottak még a fák.

Átjárta a lelkét a naplemente üzenete,

a festői szépség hangulata, üdvözlete.

Ne csüggedj, az életed utolsó percig szép lehet.

De vigyázz, helyetted senki nem élheti meg..

* Zagyi Gáborné *(Alkony)

Forrás:hoxa.hu

Ha elfáradtál, mert elmúltak az évek,

ne csüggedj, keress a korodnak megfelelő szépet.
Ami mellett fiatalon elmentél rohanva,
most ráérsz megnézni, botra támaszkodva.
Nevess, nevess, a bajt soha ne keresd,
örülj a mának, holnap már rosszabb is lehet.
Keress barátokat, bánatodat oszd meg.
Ha osztasz bármit is, egyre kevesebb lesz.
Soha ne hidd, hogy sorsod a legrosszabb,
mindenki magát hiszi a legnyomorultabbnak.
Légy vidám - mert teljesen mindegy -
az élet úgysem áll meg, és úgy sokkal könnyebb.
Ne sajnáltasd magad, légy arra büszke,
sok mindent átéltél, és mégsem törtél össze.
És mert visszahozni semmit sem lehet,
fogadd el így, és élj emberhez méltó, derűs életet.
* Ismeretlen *
Forrás: mindenegybenblog.hu

Szeretni.

Szeretni ezt az életet,
az egyetlent a végest,
Szeretni még ha bánt is,
ha mostohánk is néhanap,
de kék az ég, és süt a nap,
van benne boldogság is.

E szép és szőrnyű kor során
csodákat tesz a tudomány
a titkok titka tárul,
a tudás fája lombosul,
de atom felhő tornyosul:
mérges gyümölcs a fárul.

Nem ölni, vért nem ontani,
a tüzeket eloltani,
s nem gyújtani,hogy égjen
ország és város,hol a nép
gyönge megvédi életét
s hogy békességben éljen.

Még harcok dúlnak lángban ég
a megbolygatott messzeség,
madár se leli fészkét
futnak az erdő vadjai,
csak borzalomról..hallani:
Világ teremts már békét!

Fogyó hold már az életem,
de dolgom még töméntelen,
még tenni, adni vágyom...
Csak lenne még erőm elég,
zengni a béke énekét...
e felbolydult világon!

Csak élni, élni emberek!
Időnk oly gyorsan el pereg,
egy perc csupán az élet...
de ez a perc lehet csodás
teremtő munka, alkotás
amely megőriz téged!

* Várnai Zseni *
 

Forrás: http://elvonultan.hupont.hu/13/versek-iiblogok#ixzz35KoxUaQD

Az élet alkonyán

Mikor kezed, lábad úgy fáj, majd leszakad,
A hátad meggörbül az élet súlya alatt.
Mikor bajodról tudsz már csak beszélni,
Azt kérded magadtól: Érdemes még élni?

Ha zimankós télben kicsi szobád hideg,
Ha sok ismerős arc mind fásult és rideg
Ha a vérnyomásod naponta kell mérni,
Megint csak azt kérded: Érdemes még élni.

Amikor nem birsz már el egy üres szakajtót,
Amikor napokig nem nyitnak rád ajtót,
Mikor a holnaptól rettegve kell félni,
Újra csak azt kérded: Érdemes még élni?

Amikor az idő ólomlábon halad,
És megkeseredik a szádban a falat,
Imádságodban sem tudsz semmit kérni,
Így sóhajtasz: Uram, érdemes még élni?

Ha népes családodból egyszál magad maradsz,
Amikor nem vetsz és már nem is aratsz,
A sorstól nem tudsz semmi jót remélni,
Hát csoda, ha azt kérded: Érdemes még élni?

Agyonhajszolt szíved akadozik, s kihagy,
Amikor rádöbbensz arra, hogy már senki sem vagy,
Szégyenkezve indulsz némi segélyt kérni,
Keserűn fakadsz ki: Érdemes még élni?

Ó felebarátom, megértem keserved,
Méltányolom, hogy sokszor panaszra áll nyelved,
Túl kemény fából faragták kereszted,
Cipeled, vonszolod, minden tagod reszket.

Mégis arra kérlek, próbálj meg remélni,
Próbálj a Sorssal bátran szembenézni!
Hiszen, lelked még nem üres, kiégett,
Vedd észre bátran körülötted a szépet!

Vedd észre tavasszal, ha megjönnek a gólyák,
Szélkuszálta fészkük hogyan igazgatják,
Villásfarkú fecskék hogy hordják a sarat,
Hogyan rakják fészküket az ereszed alatt.

Ugye, hogy szíved nem csak hideg márvány,
Vedd észre, mily csodálatos nyáron a szivárvány!
Feslő rózsabimbón hogy csillog a harmat,
Örülj nyár reggelén a sok madárdalnak!

Mosolyogj megértőn szerelmesek láttán!
Te békédet is őrzi katona a vártán.
Teérted is felkél isten áldott napja,
Érted is mond imát kis templomod papja.

Tárd ki szíved minden szépnek, jónak,
Nyújts segítő kezet a rászorulónak!
Adjál szeretetet, mit majd viszonoznak,
Mert hidd el az emberek nem is olyan rosszak!

Sütkérezz még kissé az őszi napsütésben,
Lapogass csendesen az emlékek könyvében!
S ha majd a Sorssal meg tudtál békülni,
A még hátralévőt könnyebb lesz leélni.

*  Magyar Ottó  *

Gyönyörű az élet

Gyönyörű az élet, bár néha nem értem. 

Vannak percei, mit nem kéne megélnem. 

Én tehetek róla? Lehet, hogy igen, 

de sok mindenről nem, ezt szívemből hiszem! 

Az enyémben volt minden, szép és varázslatos, 

pokoli, gyötrelmes, s néha iszonyatos. 

Kaptam benne vágyat, szeretetet, álmot, 

néha elfeledném az összes valóságot! 

Sokszor volt fájó, csúfos az egész, 

de talán most a rossz a múlt ködébe vész. 

Most talán már jó lesz, minden pillanat, 

valóra válhat egy meseszép gondolat. 

Így kell már lennie! Elég volt a rosszból, 

a félelmekkel teli, pokoli napokból! 

Nem vagyok öreg, még, annyi minden várhat, 

meg kellene érnem a rám váró csodákat! 

Nem tudom, mi jön még, de szeretnék élni, 

boldogan, vidáman szépeket megérni." 

* Ismeretlen szerző *

Élj úgy...

ÉLJ ÚGY, AHOGY szeretnél

Madarak dalolnak, Nap vidítja őket,

tiszta kék ég várja, a ma még csüggedőket!

Látom, Te még fekszel. Visszahúz az ágyad?

Nem repít magasra, nem serkent a vágyad?

A mai napodból csak a rosszat látod?

Beszűkült a célod, szétesett világod?

Változtatni kéne, de nincs erőd hozzá?

Lelked csak a kétség, félelem kínozná?

Mire van szükséged, hogy meglásd a szépet?

Felejtsd el a múltat s a torz jövőképet!

Élj inkább a mában, élvezd minden percét!

Ne úgy, ahogy várják - úgy, ahogy szeretnéd!

*Aranyosi Ervin*

Válaszúton...

Merre megy az utam? Válaszúthoz értem.

Lerogytam a földre, s teremtőmet kértem,

segítsen dönteni, melyiket válasszam,

rosszat elkerülve, csak a szépet kapjam.

S szólott az Úr hozzám: - Nincsen rossz döntésed,

csak ha teendőid, büntetésnek érzed.

Minden út feladat, amit el kell végezz!

Rajtad áll, hogy hogyan jutsz el a végéhez.

Gyötrelmeken mész át, ameddig megéled,

vagy új, nagy kalandok történnek meg véled?

Minden benned dől el, válaszd, ami tetszik:

a keserű "megfagy " , a bátor "felmelegszik " !

Az utad nagy kaland, élvezz minden percet!

Szolgáld mindazokat, kik téged szeretnek.

Szolgáld azokat is, akik másképp élnek,

kik az árnyékuktól, s önmaguktól félnek.

Járj be minden utat, s a végén meglátod,

csodák szegélyezik az egész világod.

*Aranyosi Ervin*

Imádkozom egy szebb világért

  Imádkozom egy szebb világért,
amit a gondolat teremt.
A fénylő Napom sugaráért,
fénye járja be lelkemet.
Imádkozom teérted, s értem,
legyen itt végre szebb világ!
Váljak jobbá, mint eddig éltem!
Ezért mondok egy szép imát.

Tengernyi ember él e földön,
s élhetnénk mind, mind boldogan.
Ne legyen létünk puszta börtön,
szabaddá váljunk oly sokan.
Mit is jelent szabaddá lenni?
Ne tartson féken félelem!
Akarjunk újra naggyá lenni,
lépj be a fénybe énvelem!

Imádkozom. Nem harcba hívlak!
Jövőnk másképp is élhető.
A virágok könnyedén nyílnak,
figyeld meg, s lám megérthető.
Nincs helye itt erőlködésnek,
felejtsd hát minden gondodat!
Örülj tavasznak, ébredésnek,
s váltsd most valóra álmodat.

Tiéd a gondolat hatalma,
ha uralod, csak jót teremt.
Lehúz a gyengék aggodalma,
emeld hát fel tekinteted!
Nem elég csak a jóra vágyni,
tudnod kell azt, hogy létezik.
Lélekben kell világot látni,
lelked a szépre éhezik.

Szeretet magját szórd a szélbe,
szívek "földjébe" vesd csak el!
Mosolyt önts éltető vízébe,
s öröm legyen, mikor kikel!
Arcon mosoly, a szívben béke,
- legyen zászlónk és címerünk!
Testünk és lelkünk egészsége,
váljon teljessé így velünk!

Imádkozom az Istenemhez,
és hozzád is, mert benned él!
Imádkozz, ezzel jót teremthetsz,
hogy mától boldogabb legyél.
Mosolyt vigyél a csüggedőknek,
gyógyíts meg fájó lelkeket!
S ha téged is imába szőnek,
együtt örülök majd veled.

*Aranyosi Ervin*

Amikor az Isten szívem teremtette

Amikor az Isten szívem teremtette,

legbelső zugában mélyen elrejtette
a saját vágyát, mit rólam megálmodott,
s megtalálni nekem feladatul adott.

Az életutamon ontja a kegyelmét,
folytonosan rajtam tartja a figyelmét.
Mi velem történik, semmi sem véletlen,
lépteim vezérli a földi életben.

Minden eseményben maga felé terel,
hétköznapok által irányít és nevel.
Kitartó hűséggel szüntelen alakít,
tapasztalatokkal érlel és gazdagít.

Gyöngéden átölel meleg szeretettel,
nehézségek közben ellát türelemmel.

Azt szeretné, legyek mindig nagyon boldog,

ezért állandóan a tenyerén hordoz.

Soha el ne vesszek, gondoskodott rólam,
elküldte Szent Fiát, utam Vele rójam.
Ki kezemet fogva eláraszt malaszttal,
önmagával táplál, utamon marasztal.

Kaptam az Atyától szabad akaratot,
útelágazásnál magam választhatok.
Sohasem kényszerít, nekem kell meglelni,
mely úton szeretnék Őhozzá elmenni.

Felé visz mindegyik, ám a legrövidebb
kerülő utaknál sokkalta nehezebb.
A szívem azt súgja, rövidet válasszam,
nehézségeimet Jézusnak átadjam.

Keresztül kell mennem száraz sivatagon,
együtt nekivágunk, kezét megragadom.
Szenvedések jönnek, fájdalmak gyötörnek,
gondok megkínoznak, bánatok letörnek.

Karjaiba emel, Szent Szívéhez tapaszt,
így a könnyeimből szép szivárványt fakaszt.
Maga mellől engem soha el nem ereszt,
segít cipekedni, ha nehéz a kereszt.

Az Ő jelenléte adja kitartásom,
mellette rájöttem, az a hivatásom,
Istent a szívemből soha ki ne vessem,
akaratát mindig Ővele keressem.

Amit felismerek, próbáljam megtenni,
semmilyen akadály ne tudjon letörni.
Nagyvilág hívása akárhogy csábítson,
mit Isten kér tőlem, csakis az számítson.

Jézus kezét fogva lehetetlen nincsen,
az Ő társasága a legnagyobb kincsem.
Megsegít utamon, az legyen belőlem,
mit kezdetkor Isten álmodott felőlem.

Életem Őneki ilyen módon adjam,
s önmagam teljesen megtaláljam abban.
Dicsőségére én így szeretnék lenni,

mindeközben lelkem legjavára tenni.

Forrás: Remény Közössége

Ne hagyd, hogy betegség leterítsen....

 Az idő tovaszáll, emlékek szépülnek,
egykor csodás percek kincstárba kerülnek.
Nem mozdul a lábad, nem visz már előre,
nincsen cél, ami várna, nem kapsz már erőre.
Úgy hiszed, az élet ennyi volt, s már vége.
Már nem is fohászkodsz, s nem nézel az égre...
Várod, mint megváltást eljövő halálod,
zűrös világunkban helyed nem találod.
Pedig már van időd! Végtelen, mint tenger,
s tudnál teremteni bűvös értelemmel.
Nem látsz túl magadon, csak bajodat látod,
ezzel béleled ki megszürkült világod.
Eszedbe nem jutna: - változtatni kéne!
- Nem csak "trottyos" vagyok, vén apó, vagy néne.
Ne hagyd kialudni lelked tiszta fényét,
vedd újra kezedbe a világ teremtését.
Világot teremtett a jó "öreg" Isten.
Ne hagyd, hogy betegség, hiány leterítsen.
Te is gyermeke vagy, teremtésre képes!
Járulj hozzá te is az új teremtéshez.

2012. május 27. Aranyosi Ervin

Reggeli gondolatok

 Adj hálát reggel az ébredő világnak,
- örökbe kaptál egy újabb szép napot.
Engedd az érzést áradni szívedben,
szeresd hogy itt vagy, e föld az otthonod.
Hallgasd a dalt, mely apró madaraknak
hálával teli, reggeli éneke.
Engedd a nap tiszta fényét szobádba,
s ne kérdezd, ember nélküle élhet-e?
Öltözz fel szépen, ünnepi ruhába,
a mosoly arcodon, ékszered legyen.
Tükrödön csillog szemed ragyogása,
hagyd, hogy a látvány boldoggá tegyen!
S ha tetszik mindez, mosolyogj magadra,
s érezd a lelked, magasabbra emel.
Tartsd ezt a mosolyt meg egy egész napra,
mert aki rád néz ennyit megérdemel.
Hagyd hogy a mosoly átterjedjen másra,
- jó érzésed csak fokozódni fog -
a szeretet ilyen, apró kis sugára
teheti szebbé a hétköznapot. 

* Ismeretlen *

Nem ejt hibát

Ha különösnek, rejtelmesnek
látszanak Isten útjai,
ha gondok ösvényébe vesznek
szívem legdrágább vágyai,
ha borúsan búcsúzni készül
a nap, amely csak gyötrelmet ád...
egyben békülhetek meg végül:
hogy Isten sosem ejt hibát.
Ha tervei igen magasak,
s irgalma kútja túl mély nekem...
ha a támaszok mind inognak,
ha nincs erő, nincs türelem,
s tekintetem sehol célt nem lát
vaksötét, könnyes éjen át...
egy szikrácska hit vallja mégis,
hogy Isten sosem ejt hibát.

És ha szívem megoldatlan
kérdéseknek betege lett,
mert elkezd kételkedni abban,
hogy Isten útja szeretet...
minden elfáradt sóvárgásom
békén kezébe tehetem,
s elsuttoghatom könnyek közt is:
Ő nem ejt hibát sohasem.

Azért csend szívem! Engedd múlni
a földi múló életet!
Majd a fényben látni, ámulni
kezdesz: Ő mindig jól vezetett!
Ha a legdrágábbat kívánja,
a legsötétebb éjen át
menekülj a bizonyosságba,
hogy Isten sosem ejt hibát!
*Túrmezei Erzsébet*

Soha ne add fel...

"Ha elromlik minden, ami megesik néha, 

ha utad csak a hegyre fel vezet a célba. 

Ha kevés, amit kapsz, de sokkal tartozol,
ha úgy érzed a sok gond leterhel. 

Nevetnél bár, de sóhajtozol,
pihenj, ha kell, de SOHA NE ADD FEL!
Az élet furcsa dolgokra képes, 

ilyesmit mindenki már érzett.
Számos hiba épp azért történik, 

mert feladtuk és nemtartottunk ki végig. 

Ne add fel hát, ha lassan is haladsz,
a siker már csak egy arasz. 

A cél sokszor nem oly távoli,
mint tétova ember balgán képzeli. 

Sokszor a küzdő nem várja meg,
hogy megnyerje a serleget. 

És túl késő, mire belenyilall,
hogy milyen közel volt a diadal. 

Sokszor nem tudjuk, milyen közela siker, 

tán orrunk előtt van csak nem hisszük el.
Küzdj hát tovább, ha ér sok vereség, 

ha húz még az ág is,
akkor is HARCOLJ TOVÁBB!"
(ismeretlen szerző)

Én hívlak élni

Hallgasd meg mit suttog az élet,
élni hív újra meg újra téged.
Ne nézz vissza a sáros útra,
legyen előtted minden tiszta.

Emeld fel fejed, lásd meg a szépet
szemed kékjében égjen a fényed..
Lásd meg végre, hogy szeretnek
még akkor is, ha nevetnek,
hisz mosolyt te csalsz arcukra,
ismerj bennük magadra!

Soha ne bánd, ha fáj,
hisz erőre így találsz.
S mi most bánatot okoz
később nem lesz rá gondod.

Hidd el jól tudom, hogy fáj,
de hinnünk mindig muszáj.
Fogd a kezem, ha úgy érzed,
hogy szívedből kihull az élet.

Ne keresd már, hogy hol tévedtél,
ne sírj azon, mit meg nem tettél.
Gyere velem, én hívlak élni
vérző szívvel is remélni...
*Dsida Jenő*

Mit akarok az élettől....

 Remélni jót és alkotni szépet
Boldognak látni minden népet
Megetetni az összes éhezőt
Virággal ültetni be tar mezőt
És meglocsolni a sivatagot
Ez - mit az élettől akarok

Békében nevelni sok gyermeket
S ne legyen rémisztő a rengeteg
Fény gyúljon fel az agyakban
S az ember ne éljen akaratlan
Csak az örömök legyenek nagyok
Ez – mit az élettől akarok

Emlékezni arra mi régen volt
Becsülve tisztelni az öregkort
Mert tapasztalás tanít jövőt
És erős oltalmazhat serdülőt
Hogy városokat ne fedjen el homok
Ez – mit az élettől akarok

A vérnek legyen végre értéke
S nem kérdezve, hogy kérték-e
Csak adni, magadból őszintén
Hogy kísérjen a tudás, a fény
S a gyermekek legyenek boldogok
Ez – mit az élettől akarok

Kérem, legyen mindennap ünnep
Hol könnyet nem a fájdalmak szülnek
Legyen hit, megértés, szeretet, béke
Hisz az életnek van valódi értéke
Így büszke lehetek, hogy ember vagyok
Ez – mit az élettől akarok.
(Ismeretlen)

Az élet szép...

 Minden nap újra ébredünk

s a nagy világba révedünk,
újabb utunkra indulunk,
dúdolva szép, bevált dalunk.

Minden nap újra kezdjük el,
ilyen az élet, menni kell!
Előre nézni, s tudni azt,
a múlt sosem jelent vigaszt.

Ne nézz hát vissza, nem szabad,
nehezen vonszolod magad,
a tegnap súlya válladon,
minden lépésnél hátranyom.

A mában élj és láss csodát,
élvezd virágok illatát,
a nap az égről rád nevet,
melengeti a lelkedet.

Végy észre apró örömöt,
hétköznapodba költözött,
vidító szép varázslatot,
egy kedves embert, állatot,
virágokat, patakot, fát,
a szerelmet, ha rád talált,
s mindent mi jól esik neked,
élvezd az egész életet.
*Aranyosi Ervin*