Elátkozottan

Mint páros gót oszlopok összeforrtan

Tartjuk a remény boltíveit 

Állunk csont-fehéren elátkozottan 

Míg a törvény rajtunk be nem telik. 

Tudod hogy minden ellenünkre fordul. 

Tudom hogy minden vád fejünkre száll, 

De fájdalmakon és rágalmakon túl 

Tiszták vagyunk mint hó- fürdette táj. 

Neved az álmatlan tengerre írom 

Már fodraid közt leng a szürkület 

Virrassz velem örökös éber áram 

Sötétedik. Meghalok nélküled. 

* Garai Gábor *

Jókedvet adj

 Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan –
ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.

*Garai Gábor*