Isten szava

Égen - földön mi látható,

Isten alkotása!

Már régóta folyik annak,

halvány utánzása.

Nem akarja beismerni

bukását, az ember,

lázasan kutatja, mit rejt

az ég - föld s a tenger.

Pedig végtelenhez képest,

parányi egy élet?

Értelem nem foghatja fel,

a nagy Mindenséget!

Isten, szent ,,Legyen" szavára,

jött létre a világ,

Földön - légben nyüzsgő élet,

színes madárvilág.

Sokféle gép, bomba, fegyver,

emberkéz munkája,

ijesztően növekedik,

vészes arzenálja.

Nyomot hagyott mindenfelé,

engedetlenségünk,

tönkre tettük a jót, melyet,

Isten adott nékünk!

Hála, Jézus a sok rosszat,

jóra fordította,

bűnfertőzött bukott embert,

talpra állította!

Kegyelméből, ma még lehet,

bűnből hozzá térni,

Isten, hívő gyermekeként,

menny-honában élni!

Pecznyík Pál

Celldömölk,
2011. I. 2.

Álomtündérhez...

Add a kezed, úgy halkan, csendesen.

Te nem lettél még hozzám hűtlen.

Mikor mindenki csalfán elhagyott,

Gyújtottál bennem reménycsillagot.

Lelkem csendjét, ha bánat felkavarta

Te elvittél az álmodó avarra.

S te mutattál mindent, ami ott terem

A bűvös, varázsos álom-réteken.

Ha megtépett az élet rózsabokra,

Vittél mogorva tölgyfa-templomodba.

Ha vérző szív volt mellemen az érem,

S töviskoszorú messiási bérem,

Te glóriává változtattad azt,

Virágot hintettél rám és tavaszt.

Ha voltam bűnös, lázadó Kain,

Vittél az eszme-Krisztus után,

S hogy az igazság sugározzon rám,

Vezettél fönt a néma Golgotán.

Ha rám viharzott lent az ember átka,

Vittél a béke messze csillagára.

Féltem. . . kezed kezembe tévedett.

Óh, örökre áldott legyen neved!

❈Wass Albert ❈

A jó Isten szeret

A jó Isten szeret, – megteremtett téged,
s tudd, hogy nincs határa a szeretetének.
Ő, amit kérsz tőle, neked fogja adni,
s hidd el megérdemled! Akard elfogadni!
Ne kétkedj magadban, mert mindig azt teszed,
ami épp a legjobb, amit diktál eszed.
Lehet a döntésed, később majd megbánod,
tanulásra épül az egész világod.
Ám jó Atyád kegyes, s hibád megbocsátja,
imád meghallgatja és valóra váltja.
Figyelj, ha imádat Őhozzá intézed,
sose gondolj rosszra, mert abban lesz részed.
Mert hát jó az Isten, ha jót kérsz, Ő jót ad.
fogalmazd pontosan mondanivalódat!
Mert nincs távol tőled, – közelebb mint hinnéd,
ha el tudnád hinni, sokkal többre vinnéd.
Ám ne csak hidd, de tudd, istened benned él.
s nem vár el mást tőled, csak annyit, hogy legyél.
Nincs szükség postásra, ki közvetíti vágyad,
- ha úgy kényelmesebb, ne hagyd el az ágyad,
mikor napra ébredsz. Csendesítsd le elméd,
fordítsd Isten felé az elméd figyelmét!
Hallgass a szívedre, figyeld a légzésed,
éld meg valóságod, csodás létezésed!
Szólítsd meg Atyádat, – mint szerető gyermek,
- hallgassa imádat, mert jó, ha figyelnek,
- de Ő mindig ott van, mindent tud te rólad,
nem kell hát, hogy magad a sárba tiporjad.
Légy méltó partnere az új teremtésben,
a világot adta neked! Ezt tartsd észben!
Hogyan is imádkozz? Köszönd meg és tudjad,
egy vagy az istennel, kell hogy megtanuljad!
Fény vagy a fényéből, erő erejéből,
igaz szeretet vagy, az Ő szeretetéből!
Tudd és köszönd is meg, azt hogy egy vagy vele,
s ebbe az imába az is férjen bele:
köszönd meg a napot, sikert, boldogságot,
tiszta egészséged, szerető családod,
harmonikus léted, az élet csodáját,
a többi ember összes, tanító hibáját!
Imádban csak kérjél, nem kell könyörögni,
nem kell leborulni, térden csúszva nyögni.
Amit kérsz a tiéd, s Isten odaadja,
tiéd a világod bármelyik darabja!
Ha végére értél ennek az imádnak,
tedd azt, amit mások ilyenkor csinálnak,
ahogy a levelét elküldi az ember,
Mondd, hogy: – Legyen így most! – s küldd el szeretettel!
* Aranyosi Ervin *
A kép Aranyosi Ervin festménye
Forrás:Aranyosi Ervin versei

Az nem lehet koldus

Az nem lehet koldus, ki a szívét adja,
ki a szeretetet mástól elfogadja.
Nem napját tengeti, valóságát éli!
Aki az Istenét tudja és nem féli!

Ki azért kéreget, hogy másoknak adjon,
Minden körülmény közt jó ember maradjon.
Az nem lehet koldus, kit lelke vezérel,
ki a szívével él és nem az eszével...
~ Aranyosi Ervin ~

A kegyelem

Te soha többé nem leszel nyugodt,

s nem lesz tiéd a nyárspolgári béke,
mert beléd hullott az Isten vetése
és azt kitépni: nem lehet --,
vagy nem mered,
mert érezed, hogy éned jobbik része.

Azt

megteheted, hogy soha nem kapálod,
hogy letaposod a kihajtó ágat,
hogy nem öntözöd,
hogy szinte gyűlölöd,
de harmat is van,
és néha, akaratlan meglep.
És elindul benned
egy gondolat, egy szó, egy jó barát, egy semmi
s amit már kezdtél elfeledni
és letagadni: itt van, újra él.
A gyökér,
a mag,
beléd szövődik és szállá fakad
és vakmerő kalandra bátorít:
kilépni önmagadból,
az átlagosból,
komolyan venni azt, amit
hiszel.
Tulajdonképpen mért nem kezded el? 

Szent Gály Kata

 Fűben, virágban, dalban, fában,
születésben és elmúlásban,
mosolyban, könnyben, porban, kincsben,
ahol sötét van, ahol fény ég,
nincs oly magasság, nincs oly mélység,
amiben Ő benne nincsen.
Arasznyi életünk alatt
nincs egy csalóka pillanat,
mikor ne lenne látható az Isten.

De jaj annak, ki meglátásra vak,
s szeme elé a fény korlátja nőtt.
Az csak olyankor látja őt,
mikor leszállni fél az álom:

Ítéletes, Zivataros,
villám-világos éjszakákon.
* Wass Albert *

Forrás: szepkepek.bloglap.hu

Valaki értem imádkozott

Mikor a bűntől meggyötörten

A lelkem terheket hordozott,
Egyszer csak könnyebb lett a terhem,
Valaki értem imádkozott.

Valaki értem imádkozott.
Talán apám, anyám régen?
Talán más is, aki szeret,
Jó barátom vagy testvérem.

Én nem tudom, de áldom Istent,
Ki nékem megváltást hozott,
És azt, aki értem csak
Egyszer is imádkozott.
* Reményik Sándor *

Istenke, vedd térdedre édesanyámat

Istenke, vedd térdedre édesanyámat,
ringasd szelíden, mert nagyon elfáradt,
ki adtál életet, adj neki most álmot,
és mivel ígértél, szavadat kell állnod,
mert ő mindig hitt és sose kételkedett,
szájára suttogva vette a nevedet.
Én nem tudom felfogni, hogy többé nincsen,
s szemem gyöngye hogy a semmibe tekintsen,
hová a fény is csak úgy jár, hogy megtörve:
helyettem nézzél be a mély sírgödörbe,
próbálkozz, lehelj oxigént, tüdőd a lomb!
Nem is válaszolsz, kukac-szikével boncolod,
amit összeraktál egyszer végtelen türelemmel,
csak csont, csak por, ami volt valamikor ember,
mivel nem csak Minden vagy: vagy a Hiány,
magadat operálod e föld alatti ambulancián.
Mi mit nyel el a végén, fásultan szitálod
a semmiből a semmibe a létező világot,
anyát és gyereket, az élőt a holtat,
s mert Te teremtetted, nem is káromolhat,
csak sírhat vagy könyöröghet, hogy adj neki békét,
nem tudjuk, hogyan kezdődött, de tudjuk a végét;
én sem káromollak, hallgasd meg imámat:
Istenke, vedd térdedre édesanyámat.
* Csukás István *

Fületlen bögre

Ma este elmosogattam éppen nyolcra.
Rakosgattam a bögréket fel a polcra.
Kettő van fületlen, de elölről szépek,
Egészen olyanok, mint a többi épek.
Csak a fületlen részt hátulra kell tenni,
S nem kell azt a hibát úgy szemügyre venni.

Most eszembe jutott sok felebarátom,
Hogyha képletesen fületlennek látom,
Úgy teszem-e őket életem polcára,
hogy ne lássunk mindig arra a hibára?
Hanem csak a szépre, hanem csak a jóra,
Mert (csak ha így térek egyszer nyugovóra)
Akkor tesz el az igazságos Isten
Ahogy a bögréket rakosgattam itt lenn
A mennyei polcra nagy irgalmú szemmel
Hátrafelé az én letörött fülemmel.
*Túrmezei Erzsébet*

Csak vezess, Uram

 Csak vezess, Uram végig és fogd kezem,
Míg boldogan a célhoz elérkezem,
Mert nélküled az én erőm oly kevés,
De hol te jársz előttem, nincs rettegés.

Szent irgalmaddal szívemet födjed bé, 
Tedd örömben és bánatban csöndessé,
Hogy hadd pihenjen lábadnál gyermeked,
Ki szemlehunyva téged híven követ.

  Ha gyarlóságom meg nem is érzené
A vak homályból te mutatsz ég felé,
 Csak vezess, Uram, végig, és fogd kezem,
Míg boldogan a célhoz elérkezem.

Ref.egyházi ének(Hausmann Júlia, 1826-1901)

Egyedül...Veled Uram!

Esti fohász

Immár a nap leáldozott,
Teremtőnk, kérünk tégedet:
Légy kegyes, és maradj velünk,
Őrizzed, óvjad népedet!

Álmodjék rólad a szívünk,
Álmunkban is te légy velünk,
Téged dicsérjen énekünk,
Midőn új napra ébredünk!

Adj nekünk üdvös életet,
Szítsd fel a szív fáradt tüzét,
A ránk törő rút éjhomályt
Világosságod rontsa szét!

Kérünk, hatalmas jó Atyánk,
Úr Jézus Krisztus érdemén,
Ki Szentlélekkel és veled
Uralkodik, s örökké él.

Reggeli imádság

Jó Istenem, felébredtem,
Te örködtél én felettem.
Köszönöm, hogy megtartottál,
Hogy felettem virrasztottál.

Óvj meg ma is szent kezeddel,
Szent kezedből ne eressz el!
Vedd oda mind, aki szeret,
Oh, hallgasd meg kérésemet!

Uram! Tégy engem a Te békéd eszközévé

Uram!
Tégy engem a Te békéd eszközévé,
Hogy ahol gyűlölet van, oda szeretetet vigyek,
Ahol sérelem, oda megbocsájtást,
Ahol széthúzás, oda egyetértést,
Ahol tévedés, oda igazságot,
Ahol kétség, oda hitet,
Ahol kétségbeesés, oda reményt,
Ahol sötétség, oda világosságot,
Ahol szomorúság, oda örömet.
Hogy ne vigaszt keressek,
Hanem vigasztaljak,
Hogy ne megértést keressek,
Hanem másokat értsek meg,
Hogy ne engem szeressenek,
Hanem szeretetet nyújtsak.
Mert amikor adunk, akkor kapunk,
mikor megbocsájtunk, nyerünk bocsánatot,
mikor meghalunk, születünk meg az örökkévalóságra! Ámen.
*Assisi Szent Ferenc*

Amikor az Isten szívem teremtette

Amikor az Isten szívem teremtette,

legbelső zugában mélyen elrejtette
a saját vágyát, mit rólam megálmodott,
s megtalálni nekem feladatul adott.

Az életutamon ontja a kegyelmét,
folytonosan rajtam tartja a figyelmét.
Mi velem történik, semmi sem véletlen,
lépteim vezérli a földi életben.

Minden eseményben maga felé terel,
hétköznapok által irányít és nevel.
Kitartó hűséggel szüntelen alakít,
tapasztalatokkal érlel és gazdagít.

Gyöngéden átölel meleg szeretettel,
nehézségek közben ellát türelemmel.

Azt szeretné, legyek mindig nagyon boldog,

ezért állandóan a tenyerén hordoz.

Soha el ne vesszek, gondoskodott rólam,
elküldte Szent Fiát, utam Vele rójam.
Ki kezemet fogva eláraszt malaszttal,
önmagával táplál, utamon marasztal.

Kaptam az Atyától szabad akaratot,
útelágazásnál magam választhatok.
Sohasem kényszerít, nekem kell meglelni,
mely úton szeretnék Őhozzá elmenni.

Felé visz mindegyik, ám a legrövidebb
kerülő utaknál sokkalta nehezebb.
A szívem azt súgja, rövidet válasszam,
nehézségeimet Jézusnak átadjam.

Keresztül kell mennem száraz sivatagon,
együtt nekivágunk, kezét megragadom.
Szenvedések jönnek, fájdalmak gyötörnek,
gondok megkínoznak, bánatok letörnek.

Karjaiba emel, Szent Szívéhez tapaszt,
így a könnyeimből szép szivárványt fakaszt.
Maga mellől engem soha el nem ereszt,
segít cipekedni, ha nehéz a kereszt.

Az Ő jelenléte adja kitartásom,
mellette rájöttem, az a hivatásom,
Istent a szívemből soha ki ne vessem,
akaratát mindig Ővele keressem.

Amit felismerek, próbáljam megtenni,
semmilyen akadály ne tudjon letörni.
Nagyvilág hívása akárhogy csábítson,
mit Isten kér tőlem, csakis az számítson.

Jézus kezét fogva lehetetlen nincsen,
az Ő társasága a legnagyobb kincsem.
Megsegít utamon, az legyen belőlem,
mit kezdetkor Isten álmodott felőlem.

Életem Őneki ilyen módon adjam,
s önmagam teljesen megtaláljam abban.
Dicsőségére én így szeretnék lenni,

mindeközben lelkem legjavára tenni.

Forrás: Remény Közössége

Ne hagyd, hogy betegség leterítsen....

 Az idő tovaszáll, emlékek szépülnek,
egykor csodás percek kincstárba kerülnek.
Nem mozdul a lábad, nem visz már előre,
nincsen cél, ami várna, nem kapsz már erőre.
Úgy hiszed, az élet ennyi volt, s már vége.
Már nem is fohászkodsz, s nem nézel az égre...
Várod, mint megváltást eljövő halálod,
zűrös világunkban helyed nem találod.
Pedig már van időd! Végtelen, mint tenger,
s tudnál teremteni bűvös értelemmel.
Nem látsz túl magadon, csak bajodat látod,
ezzel béleled ki megszürkült világod.
Eszedbe nem jutna: - változtatni kéne!
- Nem csak "trottyos" vagyok, vén apó, vagy néne.
Ne hagyd kialudni lelked tiszta fényét,
vedd újra kezedbe a világ teremtését.
Világot teremtett a jó "öreg" Isten.
Ne hagyd, hogy betegség, hiány leterítsen.
Te is gyermeke vagy, teremtésre képes!
Járulj hozzá te is az új teremtéshez.

2012. május 27. Aranyosi Ervin

Ne add fel..

  Mikor a fájdalom és a kín felordít,

és az ég minden vihart ellened fordít,
mikor az útszéli faág arcodba csap,
és pokoli démonok tépik a hajad…
Mikor a reménytelenség leghűbb társad,
s nem jön a megváltás, hiába is vártad,
mikor a puszta lét is már csak büntetés,
mert hasztalan volt a hit, és a tüntetés…
Mikor azt hiszed, utadat végigjártad,
s remegő kezekkel vésed a fejfádat,
mert az erődet már fogyatkozni érzed,
és az elmúlás rozsdája marja vérted…

Mikor azt hinnéd, eljött az utolsó nap,
s fájó búcsúztatódra készül már a pap,
mikor már nincs erőd küzdeni az árral,
és úgy döntenél, elmész ezzel a nyárral… 

Akkor gondolj azokra, kik hazavárnak,
és lágy mosolyodban egy világot látnak…
Gondolj azokra, kik igazán szeretnek,
akik veled együtt sírnak, és nevetnek…
Gondolj azokra, akiknek szívében élsz,
és gyengéden fogják a kezedet, ha félsz…
Gondolj azokra, kik érzik, mit te érzel,
s gyógyfűvel takarják sebeid, ha vérzel…
Gondolj azokra, kiknek a szavad áldás,
akiknek melletted lenni egy megváltás…

Mikor azt éreznéd, leomlott az erőd,
akkor meríts belőlük magadnak erőt!
Amikor a reményed meghalni látszik,
és lelked a kialudt tűz mellett fázik,
szeretet-hasábot tesznek a parázsra,
nem is kell túl sokat várnod e varázsra.
Ha félsz az éjszaka baljós hangjaitól,
zenét csalnak elő lelkük lantjaiból,
hogy elűzzék a félelmetes árnyakat,
melyek kiölnék belőled a vágyakat.
És mikor hited porrá zúzná az élet,
festenek tenéked egy gyönyörű képet!
Miattuk, általuk érdemes tán hinni,
reményed, álmaid velük tovább vinni!
Ha másért nem, miattuk érdemes élni,
és Istentől imádban új csodát kérni!

Ne add hát fel, míg van, kinek hiányoznál,
míg van egy fül, mi hallja, ha kiáltoznál!

* Jeep C.King *

Mindörökké

Lelkembe látó én Istenem,

Bocsásd meg minden bűnöm nekem.
Változtasd lelkem hófehérre,
Hogy ne legyen rajta az éltem vétke.

A Földön élőknek békét kérek!
A hajléktalanoknak menedéket!
És add meg Uram, hogy minden gazdag
Örüljön annak, hogyha adhat!
Legyen az ember százszor áldott,
Ha lelke mélyén már jóra váltott!
Járja át szívét a szeretet fénye,
Ez legyen lénye szent igénye!

Gazdagabb legyek, ha mindezt látom:
Legyen a jószándék az én világom.
Ha lehetne kérném, Uram az Égben!
Tisztuljon lelkem a földi létben.
Nem nagy vagyont, de kincset kérek,
Amitől gyógyul a sebzett lélek!
Jöjjön el végre a világ-béke!

Kéréseimnek se' vége, se' hossza,
Szívemmel hiszem, a jövő meghozza!
Istenem add, hogy csodaképpen,
Így ragyogjon el a jövő létben!
Tedd nemessé az emberi lelket!
Legyen ez Istenem a jövő kezdet!
Az ember szívébe türelmet kérek,
Hogy helye legyen az égi fénynek!

Ha mindezt megadod Jóságos Isten!
Megváltozhat a Földön, majd minden!
Oldozd fel Atyám az Éva-vétket!
És akkor a jóság csak hitet éltet!
Így lesz az élet, mit nekünk adtál,
Egy szorgos, gazdag mézes kaptár!
Az emberiség a földi térben,
Pontos lesz majd, mint csillag az égen.

Ámen

Forrás:http://angyalforras.hu/Versek--Imak/

Biztató

 A reményt feladni soha nem szabad
ha csonton már csak száraz bőr maradt,
akkor is van még valami más,
ami sokkal fontosabb: a folytatás,
hol minden remény valóra válik,
hol nem lesz fontos, mit mond a másik
és a többi földi cél.

A reményt feladni a földön sem szabad
imádkozz, dolgozz
s meglásd, élted mily szépen halad
fogadd el, mit Isten ad neked
hidd, hogy gyermeke vagy
s Ő atyaként szeret!

*Őri István*

Föld és ég gyermekei (dalszöveg)

 Isten, hogyha létezel, hogyha hallasz, hogyha látsz,
válasz nélkül ne hagyd ezt a fájdalmas fohászt!
Annyi most a szenvedő, kit elhagy föld és ég,
Segítsd hát e nehéz idők szorongó gyermekét!

Adj reményt a férfinak, kit a sors már megpróbált,
és sok év után most kenyerét félti, úgy érzi, nincs tovább!
Mit tegyen, aki fiatal, túl van minden iskolán ?
Családot, otthont, jövőt tervezne, támaszt, mondd, hol talál ?

A magasból nézz le ránk! Hagyd most a megváltó szent igét!
Ki nehezen él és fél a holnaptól, annak a szó már nem elég,
szívében oly nagy a keserűség!
Ó, nézz le ránk! Hagyd most a szent igét!
Ki nehezen él és fél a holnaptól, annak a szó már nem elég,
szívében oly nagy a keserűség!

Isten! Óvd a gyermeket, ki ártatlan, tiszta még!
Körötte csalás, hazugság, önzés. Mindebből mit sem ért.
Kísérje útján a szeretet! Legyen értelme, hogy él!
Vétkeinkért ne bűnhődjön, neki még adj esélyt!

A magasból nézz le ránk! Hagyd most a megváltó szent igét!
Ki nehezen él és fél a holnaptól, annak a szó már nem elég,
szívében oly nagy a keserűség!
Isten, hogyha létezel, hogyha hallasz, hogyha látsz,
válasz nélkül ne hagyd ezt a fájdalmas fohászt!
Annyi most a szenvedő, kit elhagy föld és ég,
Segítsd hát e nehéz idők szorongó gyermekét!

Szövegíró:Miklós Tíbor