Isten tenyere

Isten tenyere,

minden hulló levelet
magához ölel...

Nem zuhanhat mélyre az,
kit óvón ölelnek,
kinek hervadó szívkertjébe
nyarat ültetnek,
kire milliónyi áldás száll,
és ezerszínű virág,
kiért könnyeket hullat
ez az érző embervilág.
Nem csüggedhet az,
akit szeretnek,
akinek szépívű szavaiból
erőt gyűjtenek,
akire hálával gondolnak
és szívvel éreznek,
akit a föld porából égig emelnek.
* Kun Magdolna *

Forrás:Vangelis

Nézz önmagadba!

Bolond, ki lelkét veszni hagyja,

s kirekeszti az életet.

Magába néz és jéggé fagyva

retteg a fénytől. Nem nevet!

Fájdalmakkal, ha szembenézel,

félelmed néz csak vissza rád,

megrettensz attól, amit érzel,

mi lenne, ha kimondanád?

Mi lenne, hogyha szembeszállnál?

- Mi ellen vívod harcodat?

S néha a tükör elé állnál,

s szeretve néznéd arcodat?

Tudod-e magad úgy szeretni,

ahogy szeretnél másokat?

Amíg ezt nem tudod megtenni,

tudod, a szíved fáj sokat.

Lelkedben él egy apró gyermek,

törékeny, árva, elveszett.

Kit nem nevelnek, nem szeretnek,

s nem érti még az életet.

* Aranyosi Ervin *

Álmodj szépet és nagyot!

Gyermekszájak szóra nyílnak,
őszinték és jó pofák.
Ők még hiszik, s elképzelik,
hogy működik a világ.
Ha lelkedben gyermek maradsz,
minden meglesz ami kell:
álmaid valóra válnak,
csak ne törődj senkivel.
Mit mond a sok okos felnőtt,
- rosszalkodni nem szabad!
De nem szállhat szelek szárnyán,
ki nyugton ül, s nem szalad.
Ezt ne csináld, azt ne csináld!
Tiltó táblák mindenütt.
Megkötik a képzeleted,
ami később visszaüt.
Úgy érzed, hogy rabszolgaként
tengeted az életed?
Pedig, ami határt szabhat,
a gondolat, s a képzelet.
Álmaidban szabadabb vagy
képzelsz jövőt, holnapot!
Váltsd valóra most az álmod,
s amit kívánsz, megkapod!

* Aranyosi Ervin *

Anyanyelvem

Anyanyelvem,
te édes-keserű,
szépen zengő
arany hegedű,
anyánk ajkán
drága ének:
köszönet
mindenért néked!

* Török Elemér *

Templomtornyok

A budafoki templom tornya

Lelkem vigasza, nyugalma.
Bánatommal idejárok,
Ha öröm ér, Rátalálok.

Templomtorony, templomtorony,
De magas vagy Budafokon!
A miénk – „lenn” – sokkal kisebb…
– Zala-völgye, nem feledlek! –

Mihályfai istenháza,
Szívem, lelkem leghőbb vágya,
Egyek vagytok ti már ketten
Az én vénülő szívemben.
* Feinek György *

A fenti képen Böde-Zalaszentmihályfa róm.katolikus temploma

Ahogy a napok rövidülnek!

Ahogy a napok rövidülnek

Úgy érzem, mintha köd borulna rám.

Ahogy az éjjelek lehűlnek

Mind gyakrabban jut eszembe Anyám!

Mit oly sokszor elhalasztottam,

Elmondanám, mert úgy érzem, hogy vár!

Jóvá tennem mit mulasztottam,

De nem lehet, mert Ő már messze jár.

Ó mennyi mindent nem tettem meg!

Még nem késő, te még megteheted!

Megőszülve is maradj gyermek.

Mondd meg neki mennyire szereted !

Két keze érted dolgozott csak!

Mindennél jobban szeretett!

Az éjjelt is nappallá téve

Óvott téged és vezetett.

Míg lehetett, míg lehetett.

Amit akkor elfelejtettél,

Talán még jóvá teheted!

Hát menj, rohanj és simogasd meg

A téged védő két kezet!

Amíg lehet, amíg lehet!

És ha olykor nagyon elfáradtál

Ő hozta vissza kedvedet,

Ő tanított beszélni téged,

Nyitogatta a szemedet,

Mert szeretett, úgy szeretett!

Most vár valahol megfáradtan,

Nem kér sokat, csak keveset.

Hát szaladj hozzá, mondj egy jó szót,

Egy vigasztaló kedveset!

Tán még lehet, tán még lehet.

A szíve érted dobogott csak,

Amíg belebetegedett,

De Ő titkolta, nem mutatta,

Nem mondta el, hogy szenvedett!

Csak mosolygott és nevetett.

Bárhol is vagy, hát fordulj vissza!

Az ember másként nem tehet.

És csókold meg, amíg nem késő

Azt az áldott, édes kezet!

Ha még lehet, ha még lehet!

* Kibédi Ervin *

Egy ágyon, egy kenyéren

Egy ágyon, egy kenyéren,

szemünkbe hulló fényben,
tétovázó sötétben,
szerelem fenyvesében.

Egy földön, egy hazában,
égve egyforma lázban,
hidegben, nyári lángban,
egyforma szó a szánkban.

Torkot fájdító perben,
tanúként egymás ellen,
homlokod melegében,
homlokom melegében.

Zárva eleven kőbe,
lélekben összenőve,
gyönyörű csecsemőnkre
ráhajlunk az időre.

* Ratkó József *

Elátkozottan

Mint páros gót oszlopok összeforrtan

Tartjuk a remény boltíveit 

Állunk csont-fehéren elátkozottan 

Míg a törvény rajtunk be nem telik. 

Tudod hogy minden ellenünkre fordul. 

Tudom hogy minden vád fejünkre száll, 

De fájdalmakon és rágalmakon túl 

Tiszták vagyunk mint hó- fürdette táj. 

Neved az álmatlan tengerre írom 

Már fodraid közt leng a szürkület 

Virrassz velem örökös éber áram 

Sötétedik. Meghalok nélküled. 

* Garai Gábor *

Jó éjszakát

Késő van. Talán aludni fogok. 

Mielőtt behúnynám a szememet, 

Nehezen szerzett nyugodalmamat 

Szeretném megosztani veletek, 

Testvéreim a végtelen világban. 

Ma kiderült, ma csillagokat láttam, 

Ma rendet láttam, és harmóniát. 

Mielőtt behúnynám a szememet, 

Elvégzem még ezt a vigiliát. 

Ajtótokra varázs-jelet vetek. 

Leborított lámpámat: lelkemet 

Ajtóitok előtt meghordozom, 

Halkan, halkan, lábujjhegyen megyek, 

S magam módján talán imádkozom: 

Aludjatok, szépet álmodjatok. 

Gyermek ne ríjon, anya ne remegjen, 

A lány lássa meg első kedvesét, 

Az öregek hadd kalandozzanak 

Emlékeik honában szerteszét. 

A férfi lássa célnál önmagát. 

Jó éjszakát, jó éjszakát. 

* Wass Albert *

A túlsó part

S ez lett fontos az Istenek előtt.

Áldottak voltak a titkos erők,

melyek a túlsó partra vittek át,

ahol a lélek elejti magát,

ahol gyógyul a fájó akarat,

ahol bilincsét oldja a tudat,

ahol levedli magányát az Egy,

ahol a Sokba az ember hazamegy,

ahol félelem és vágy megszűnik,

ahol az ész nem érzi szárnyait,

ahol a cél leteszi fegyverét,

ahol tárgytalan merengés a lét,

ahol úgy ringunk, mint tücsökzenén,

ahol már puszta közeg az egyén,

ahol én jártam: minden pillanat,

ami csak rávesz, hogy felejtsd magad:

ami, álmodva, a vég gyönyöre,

s ha ébredsz, a költészet kezdete.

* Szabó Lőrinc *

Ki minek gondol

Ki minek gondol, az vagyok annak.
Mért gondolsz különc rokontalannak?
Jelet látsz gyűlni a homlokomra:
Te vagy magad, ki e jelet vonja.

S vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik,
Mert fénye-árnya terád sugárzik.
Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról:
Rajtam látsz törvényt saját magadról.

Okosnak nézel? Hát bízd magad rám.
Bolondnak nézel? Csörög a sapkám.
Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz;
Ha oroszlánnak, nem menekülhetsz.

Szemem tavában magadat látod:
Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod.
Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod:
Szemem tavában magadat látod.
*Weöres Sándor*

Jó néha...(dalszöveg)

Jó néha sötétben a Holdat nézni,
hosszan egy távoli csillagot idézni,
jó néha fázni, a semmin elmélázni,
tavaszi esőben olykor bőrig ázni,
tele szájjal enni, hangosan szeretni,
jó néha magamat csak úgy elnevetni,
sírni, ha fáj, remegni, ha félek,
olyan jó néha érezni, hogy élek.

(Anna and the Barbies)

Ha bölcsebb lennék

  Ha bölcsebb lennék, mint milyen vagyok,
innám a fényt, ameddig rám ragyog,
a nap felé fordítnám arcomat,
s feledném minden búmat, harcomat,
élném időmet, amíg élhetem,
hiszen csupán egy perc az életem.

*Ismeretlen szerző*

Egyedül...Veled Uram!

Amikor az Isten szívem teremtette

Amikor az Isten szívem teremtette,

legbelső zugában mélyen elrejtette
a saját vágyát, mit rólam megálmodott,
s megtalálni nekem feladatul adott.

Az életutamon ontja a kegyelmét,
folytonosan rajtam tartja a figyelmét.
Mi velem történik, semmi sem véletlen,
lépteim vezérli a földi életben.

Minden eseményben maga felé terel,
hétköznapok által irányít és nevel.
Kitartó hűséggel szüntelen alakít,
tapasztalatokkal érlel és gazdagít.

Gyöngéden átölel meleg szeretettel,
nehézségek közben ellát türelemmel.

Azt szeretné, legyek mindig nagyon boldog,

ezért állandóan a tenyerén hordoz.

Soha el ne vesszek, gondoskodott rólam,
elküldte Szent Fiát, utam Vele rójam.
Ki kezemet fogva eláraszt malaszttal,
önmagával táplál, utamon marasztal.

Kaptam az Atyától szabad akaratot,
útelágazásnál magam választhatok.
Sohasem kényszerít, nekem kell meglelni,
mely úton szeretnék Őhozzá elmenni.

Felé visz mindegyik, ám a legrövidebb
kerülő utaknál sokkalta nehezebb.
A szívem azt súgja, rövidet válasszam,
nehézségeimet Jézusnak átadjam.

Keresztül kell mennem száraz sivatagon,
együtt nekivágunk, kezét megragadom.
Szenvedések jönnek, fájdalmak gyötörnek,
gondok megkínoznak, bánatok letörnek.

Karjaiba emel, Szent Szívéhez tapaszt,
így a könnyeimből szép szivárványt fakaszt.
Maga mellől engem soha el nem ereszt,
segít cipekedni, ha nehéz a kereszt.

Az Ő jelenléte adja kitartásom,
mellette rájöttem, az a hivatásom,
Istent a szívemből soha ki ne vessem,
akaratát mindig Ővele keressem.

Amit felismerek, próbáljam megtenni,
semmilyen akadály ne tudjon letörni.
Nagyvilág hívása akárhogy csábítson,
mit Isten kér tőlem, csakis az számítson.

Jézus kezét fogva lehetetlen nincsen,
az Ő társasága a legnagyobb kincsem.
Megsegít utamon, az legyen belőlem,
mit kezdetkor Isten álmodott felőlem.

Életem Őneki ilyen módon adjam,
s önmagam teljesen megtaláljam abban.
Dicsőségére én így szeretnék lenni,

mindeközben lelkem legjavára tenni.

Forrás: Remény Közössége

Ha a csend beszélni tudna (dalszöveg)

 Ha a csend beszélni tudna
Négymilliárd hangon szólna
Mindarról, mi bennünk rejtve él
Vágydal szólna száz szólamra
Minden gondolat dobolna
Millió szó összefolyna
Ezer nyelven kavarogna
S a világnak nem lenne titka
na na na na na na...

Ha zene nélkül volna dallam
Egy soha meg nem szólalt dalban
Megtudnád, hogy mit is akartam.

A csend minden nyelven hallgat
Szóra még sosem bírták
Azt hiszem, hogy ezt még te sem tudnád
De több van, mit szemed láthat
De több van, mit füled hall
S van akinek a csend szavak nélkül
Van akinek a csend szavak nélkül is vall

Ha a csend beszélni tudna
Hol nevetne hol meg sírna
Fekete is fehér volna talán
Vallomások, látomások
Víziók és hazugságok
Érzések és kívánságok
Megtörnének, széttörnének
Tükörfalán a beszédnek
na na na na... 

Dalszöveg:Adamis Anna

Ne hagyd, hogy betegség leterítsen....

 Az idő tovaszáll, emlékek szépülnek,
egykor csodás percek kincstárba kerülnek.
Nem mozdul a lábad, nem visz már előre,
nincsen cél, ami várna, nem kapsz már erőre.
Úgy hiszed, az élet ennyi volt, s már vége.
Már nem is fohászkodsz, s nem nézel az égre...
Várod, mint megváltást eljövő halálod,
zűrös világunkban helyed nem találod.
Pedig már van időd! Végtelen, mint tenger,
s tudnál teremteni bűvös értelemmel.
Nem látsz túl magadon, csak bajodat látod,
ezzel béleled ki megszürkült világod.
Eszedbe nem jutna: - változtatni kéne!
- Nem csak "trottyos" vagyok, vén apó, vagy néne.
Ne hagyd kialudni lelked tiszta fényét,
vedd újra kezedbe a világ teremtését.
Világot teremtett a jó "öreg" Isten.
Ne hagyd, hogy betegség, hiány leterítsen.
Te is gyermeke vagy, teremtésre képes!
Járulj hozzá te is az új teremtéshez.

2012. május 27. Aranyosi Ervin

Mindörökké

Lelkembe látó én Istenem,

Bocsásd meg minden bűnöm nekem.
Változtasd lelkem hófehérre,
Hogy ne legyen rajta az éltem vétke.

A Földön élőknek békét kérek!
A hajléktalanoknak menedéket!
És add meg Uram, hogy minden gazdag
Örüljön annak, hogyha adhat!
Legyen az ember százszor áldott,
Ha lelke mélyén már jóra váltott!
Járja át szívét a szeretet fénye,
Ez legyen lénye szent igénye!

Gazdagabb legyek, ha mindezt látom:
Legyen a jószándék az én világom.
Ha lehetne kérném, Uram az Égben!
Tisztuljon lelkem a földi létben.
Nem nagy vagyont, de kincset kérek,
Amitől gyógyul a sebzett lélek!
Jöjjön el végre a világ-béke!

Kéréseimnek se' vége, se' hossza,
Szívemmel hiszem, a jövő meghozza!
Istenem add, hogy csodaképpen,
Így ragyogjon el a jövő létben!
Tedd nemessé az emberi lelket!
Legyen ez Istenem a jövő kezdet!
Az ember szívébe türelmet kérek,
Hogy helye legyen az égi fénynek!

Ha mindezt megadod Jóságos Isten!
Megváltozhat a Földön, majd minden!
Oldozd fel Atyám az Éva-vétket!
És akkor a jóság csak hitet éltet!
Így lesz az élet, mit nekünk adtál,
Egy szorgos, gazdag mézes kaptár!
Az emberiség a földi térben,
Pontos lesz majd, mint csillag az égen.

Ámen

Forrás:http://angyalforras.hu/Versek--Imak/

Lányomnak

 Nagy szárnyakat szeretnék adni neked,

hogy szállj,
erőseket,
mint a karvalyé, hogy a szabadság
magasságában
könnyű szárnyalással
lebegni tudj,
és siklani
az élet színein át,
a csendben
meghallani a szelet,
és minden szót, melyből mesék születnek.
Emlékezz erre,
és élvezd a repülést
a tenger felett,
a fűszálakon át,
sőt - miért is ne?!-,
akár széttépett álmok között,
mert mindennek, még a zúzmara
jegének is értelme van.
Erős szárnyakat szeretnék adni neked,
hogy leküzd a távolságot,
a port, mely a szívedet szorítja,
és mindazt, mi aranynak látszik,
de amely valójában nem az.
Nagy szárnyakat szeretnék adni neked,
sűrű pelyheset,
hogy megóvjon, ha elvétenéd a repted,
és ha le is zuhansz,
ne essen bajod.
Íme hát a szárnyak, melyeket adni szeretnék neked,
de nem lehet,
mert csak te vagy, ki magadnak őket megteremtheted.

Ornella Fiorini 

Fordította: Erdős Olga

Krisztusra várunk

Nem tudjuk, mi jön, titok a holnap.

Némák a titkok, nem válaszolnak.
Rejtő ködükbe szemünk nem láthat.
De elültetjük kis almafánkat,
Bízva, hogy kihajt,
Gyümölcsöt terem,
Titok a jövő.
Sürget a jelen.

Nem tudjuk, mi jön, titok a holnap.
Némák a titkok, nem válaszolnak.
De a ma int, hogy híven szolgáljunk,
Mert tudjuk, ki jön:
Krisztusra várunk!

Ha hirtelen jön, ha észrevétlen,
Munkánkban leljen, ne resten, tétlen!
Testvérek terhét vállalja vállunk!
Mert tudjuk, ki jön:
Krisztusra várunk!

* Túrmezei Erzsébet *