Az anyaság

Az anyaság alázat.
Szolgálat és lemondás.
Élethosszig tartó aggódás.
Önismereti lecke.
Kétkedés és hit magadban.
A hited őbenne.
Az ő hite tebenned.
Bizonytalanság és bizonyosság egyszerre.
Könnyek a zuhany alatt.
Végtelen fáradtság.
Végtelen káosz és mindent elsöprő harmónia.
Ismeretlen szívelszorulás.
A szeme a szívedben.
A hangod az övében.
A mosolya mindenhol.
Az illata a lelkedben.
Szövetség vele.
Az anyaság kötelék.
Ragaszkodás és elengedés.
Kérdések magadnak, válaszok magadtól.
Az anyaság áldozat.
És mindenek előtt hála.
Hála annak, akit megszültél;
és annak, aki téged megszült." 

* Kőváry Anett *

A legszebb ünnepen

Oly fénylő a pillantásod,
mint égen a csillagok.
Felém nevet kedves arcod,
ha megjöttem, itt vagyok.

Úgy ölel át féltő karod,
mint dombok a völgyeket,
melengető, kósza szellő
a májusi zöld gyepet.

Kacagásod oly gyöngyöző,
mint erdőn a kispatak,
amikor a lombok közül
csörgedezve kiszalad.

Hangod bársony melegével
kényezteted lelkemet,
Pihentető meséd után
minden álmom szebb lehet.

Fürgébben ver most a szívem,
úgy lüktet és kalapál…
ő is tudja, nincs szebb ünnep,
e májusi szép napnál.

Minden egyes dobbanása
jóságodat köszöni,
az én édes, tündérlelkű
jó Anyámat köszönti.

* Mentovics Éva *

Ima Édesanyámért!

 Jézusom, kérlek, nézz reám,
És áldd meg édes jó anyám!
Mindig ragyogd be éveit,
Töröld le hulló könnyeit!

Áldd meg, ha szolgál minekünk,
És ha imát mond érettünk,
Te hallgasd meg, ha felsóhajt!
Erősítsd szívét, vigasztald!

Hála jó anyánkért neked!
Hallgasd meg kérő gyermeked!
Áldd meg őt, egész életét!
Irgalmaddal te óvd, te védd! 

* Ismeretlen szerző *

Istenke, vedd térdedre édesanyámat

Istenke, vedd térdedre édesanyámat,
ringasd szelíden, mert nagyon elfáradt,
ki adtál életet, adj neki most álmot,
és mivel ígértél, szavadat kell állnod,
mert ő mindig hitt és sose kételkedett,
szájára suttogva vette a nevedet.
Én nem tudom felfogni, hogy többé nincsen,
s szemem gyöngye hogy a semmibe tekintsen,
hová a fény is csak úgy jár, hogy megtörve:
helyettem nézzél be a mély sírgödörbe,
próbálkozz, lehelj oxigént, tüdőd a lomb!
Nem is válaszolsz, kukac-szikével boncolod,
amit összeraktál egyszer végtelen türelemmel,
csak csont, csak por, ami volt valamikor ember,
mivel nem csak Minden vagy: vagy a Hiány,
magadat operálod e föld alatti ambulancián.
Mi mit nyel el a végén, fásultan szitálod
a semmiből a semmibe a létező világot,
anyát és gyereket, az élőt a holtat,
s mert Te teremtetted, nem is káromolhat,
csak sírhat vagy könyöröghet, hogy adj neki békét,
nem tudjuk, hogyan kezdődött, de tudjuk a végét;
én sem káromollak, hallgasd meg imámat:
Istenke, vedd térdedre édesanyámat.
* Csukás István *

Anyám

 Ha küszködök, ha vétkezem, 

A kezedre emlékezem: 

Mért nem vagyok most is veled, 

Lázas, nyöszörgő kisdeded? 

Fejem öledbe hajtanám, 

Fehér kezed omolna rám, 

És mondanám, mint hajdanán, 

Anyám, anyám! anyám, anyám!

* Lányi Viktor *