Barátok

A barátaim a legjobb emberek,
Kiket szívembe gond nélkül beengedek.
Nekik mondom el legféltettebb titkaim,
És ők tudják, merre vezetnek útjaim.

Ők segítenek a rossz napokon,
És átszelnek velem a patakon.
Ha már a remény sincs velem,
Látják rajtam és nem kell bejelentenem.

Velem vannak jóban-rosszban,
Akkor is ha bomba robban.
Mikor már a szakadék szélén állok,
Mindig ott vannak mellettem a barátok.

Hogy mit jelent nekem e kis szó?
Olyan, akár egy esküszó.
Ha nincsenek barátaim,
Nincsenek szívdobbanásaim.

**Harsányi Balázs**

Lassan az úton

Megyek az úton, szaladok
Előrefutok, megállok
Jönnek velem jó barátok
Szükségem van mind-mind rátok

Megyek az úton, fújja szél a hajam
Szívemben vagytok, sose vagyok magam
Magas hegy, avagy a mélység sóhaja
Együtt vagyunk, senki se mostoha!

Megfáradtam, lassul léptem
Elcsendesül, halkul szívem
Hosszú volt az utam eddig
Mégse kérdezem, "még meddig?"

Megyek az úton, fújja szél a hajam
Szívemben vagytok, sose vagyok magam
Magas hegy, avagy a mélység sóhaja
Együtt vagyunk, senki se mostoha!

Színes volt és tarka, mint rét
Havas, napos, olykor nagy tét
De ha mindig mosolyogtál
Nem tévedtél, nem bolyongtál

**  Timea Knebel **

Isten tenyere

Isten tenyere,

minden hulló levelet
magához ölel...

Nem zuhanhat mélyre az,
kit óvón ölelnek,
kinek hervadó szívkertjébe
nyarat ültetnek,
kire milliónyi áldás száll,
és ezerszínű virág,
kiért könnyeket hullat
ez az érző embervilág.
Nem csüggedhet az,
akit szeretnek,
akinek szépívű szavaiból
erőt gyűjtenek,
akire hálával gondolnak
és szívvel éreznek,
akit a föld porából égig emelnek.
* Kun Magdolna *

Forrás:Vangelis

Fületlen bögre

Ma este elmosogattam éppen nyolcra.
Rakosgattam a bögréket fel a polcra.
Kettő van fületlen, de elölről szépek,
Egészen olyanok, mint a többi épek.
Csak a fületlen részt hátulra kell tenni,
S nem kell azt a hibát úgy szemügyre venni.

Most eszembe jutott sok felebarátom,
Hogyha képletesen fületlennek látom,
Úgy teszem-e őket életem polcára,
hogy ne lássunk mindig arra a hibára?
Hanem csak a szépre, hanem csak a jóra,
Mert (csak ha így térek egyszer nyugovóra)
Akkor tesz el az igazságos Isten
Ahogy a bögréket rakosgattam itt lenn
A mennyei polcra nagy irgalmú szemmel
Hátrafelé az én letörött fülemmel.
*Túrmezei Erzsébet*