Egy ágyon, egy kenyéren,szemünkbe hulló fényben,
tétovázó sötétben,
szerelem fenyvesében.
Egy földön, egy hazában,
égve egyforma lázban,
hidegben, nyári lángban,
egyforma szó a szánkban.
Torkot fájdító perben,
tanúként egymás ellen,
homlokod melegében,
homlokom melegében.
Zárva eleven kőbe,
lélekben összenőve,
gyönyörű csecsemőnkre
ráhajlunk az időre.
* Ratkó József *
