Szerelmi csalódás

 Úgy vártam én minden szavad,
De ajkad néma maradt,
És láttam, te is úgy fájlalod,
Hogy nincs mit mondanod,
A búcsú könnyű volt neked,
A bánat nekem maradt,
Mert úgy, ahogy én szerettelek,
Szeretni nem szabad.

* Galgóczi Erzsébet *

Hulló levelek(dalszöveg)

 Arcába mondtam, hogy nem szeretem,

Vártam, hogy erre majd mit mond nekem,

Gyötörtem, kínoztam szüntelenül.

Féltékeny voltam oly kegyetlenül,

Hazudtam néki, hogy más valaki vár,

Ha estére randevúnk volt.

Szerettem volna, ha könnyet ejt tán,

De Ő csak nevetve fölém hajolt,

S azt mondta: szeretsz te engem, 

Szíved enyém, érzem én, 

S én ellöktem magamtól durván,

És Ő döbbenten nézett rám.

A két szemét még most is látom,

Könny nélkül sírt, csak nézett vádlón.

Egy percig állt, sebzetten, bénán,

Nem szólt egy szót, csak elment némán.

Hervadt falevél hullt a fáról,

Elvitte őt az őszi szél.

Mégis minden este vissza - visszavárom,

Mert szívem csak őérte ég.
*Vécsey Ernő*