Esti hálaadás

Hálát adok az esti órán,
Hálát adok, hogy itt az éj,
Hálát adok, hogy szívem
mélyén hála dal kél.

Hálát adok a csillagfényért,
Hálát a sűrű éjjelért,
Hálát adok, hogy nem vagy messze,
Most is küldesz fényt.

Hálát adok, hogy adtál testvért
Társként, aki ma mellém állt.
Hálát adok, hogy megengedted
Azt is, ami fájt.

Hálát adok, hogy Tested táplált,
Hálát, hogy ma is szólt szavad.
Hálát adok, hogy lelkem
Biztos cél felé halad.

Hálát adok, hogy mellém álltál,
Hálát adok, hogy szép az otthonom.
Hálát, hogy munkám elvégeztem,
S békén alhatom.

Hálát adok a sok-sok jóért,
Hálát adok, hogy megbocsátsz.
Hálát adok, hogy el nem hagytál,
S újabb útra vársz.

Hálát adok, hogy szemed rajtam,
Hálát adok, hogy reményt adsz.
Hálát adok, hogy biztos eljössz,
Mint a virradat.

**M.G.Schneider**

 

☆❤♡†✦Agnus Dei✦✿†♡❤

Bénák a szavak,

Tétova vagyok,

Hogy mondhatnám el,

Amit nem tudhatok?

Szívemben hála,

Lelkemben béke,

Velem van az ÚR,

Velem mindörökre.

Köszönöm Neked,

Hogy megmentettél,

A reménytelenségbõl

Fényedre vezettél.

Mindenható Jézus,

Áldott legyen neved,

Amíg csak élek,

Együtt leszek Veled. 

****
Forrás:Marietta

Isten szava

Égen - földön mi látható,

Isten alkotása!

Már régóta folyik annak,

halvány utánzása.

Nem akarja beismerni

bukását, az ember,

lázasan kutatja, mit rejt

az ég - föld s a tenger.

Pedig végtelenhez képest,

parányi egy élet?

Értelem nem foghatja fel,

a nagy Mindenséget!

Isten, szent ,,Legyen" szavára,

jött létre a világ,

Földön - légben nyüzsgő élet,

színes madárvilág.

Sokféle gép, bomba, fegyver,

emberkéz munkája,

ijesztően növekedik,

vészes arzenálja.

Nyomot hagyott mindenfelé,

engedetlenségünk,

tönkre tettük a jót, melyet,

Isten adott nékünk!

Hála, Jézus a sok rosszat,

jóra fordította,

bűnfertőzött bukott embert,

talpra állította!

Kegyelméből, ma még lehet,

bűnből hozzá térni,

Isten, hívő gyermekeként,

menny-honában élni!

Pecznyík Pál

Celldömölk,
2011. I. 2.

Valaki értem imádkozott

Mikor a bűntől meggyötörten

A lelkem terheket hordozott,
Egyszer csak könnyebb lett a terhem,
Valaki értem imádkozott.

Valaki értem imádkozott.
Talán apám, anyám régen?
Talán más is, aki szeret,
Jó barátom vagy testvérem.

Én nem tudom, de áldom Istent,
Ki nékem megváltást hozott,
És azt, aki értem csak
Egyszer is imádkozott.
* Reményik Sándor *

Hálaadás

 Köszönöm Istenem az édesanyámat!

Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat.

Körülvesz virrasztó áldó szeretettel,

Értem éjjel-nappal dolgozni nem restell.

Áldott teste, lelke csak érettem fárad,

Köszönöm Istenem az édesanyámat!

Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este

imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve.

Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban

itt e földön senki sem szerethet jobban! –

Köszönöm a szemét, melyből jóság árad,

Istenem köszönöm az édesanyámat!

Te tudod, Istenem – milyen sok az árva,

Aki oltalmadat, vigaszodat várja.

Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk,

Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk!

Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel,

Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el!

Áldd meg édesanyám járását-kelését,

Áldd meg könnyhullatását, áldd meg szenvedését!

Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad,

Áldd meg két kezeddel az édesanyámat!

Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat:

Köszönöm, köszönöm az édesanyámat!

* Dsida Jenő *

II.János Pál születésnapi hálaadása

Uram, köszönöm Neked az ajándékba kapott éveket és évtizedeket. Köszönöm az életem minden eredményét, amivel megörvendeztettél és minden kudarcát, amivel a korlátaimra figyelmeztettél. Köszönöm a családtagjaimat, akik elviselnek, akik mellettem állnak és szeretnek. Uram, kérlek, bocsásd meg, amit rosszul tettem, és amit elmulasztottam. Köszönöm, hogy Te nem mégy nyugdíjba, hanem ma is mindent megteszel az üdvösségemre. Uram, adj nekem hálás szívet, hogy mindig észrevegyem: több okom van a hálára, mint a panaszra. Ments meg az irigységtől, elégedetlenségtől, nyugtalanságtól, a mindent-tudás látszatától és a mindent-jobban-tudás hazugságától, a gyanútól, hogy valaki mindig bántani akar. Ments meg a közönytől, a házsártos, barátságtalan viselkedéstől, az örökös zsörtölődéstől, a rút önzéstől, a mindent elborító keserűségtől és a hiábavalóság nyomasztó érzésétől. Uram, adj erőt, hogy békésen hordjam az öregkor terheit, humorral fogadjam a feledékenységem jeleit, erőtlenségemet, érzékszerveim tompulását, testi-szellemi erőm hanyatlását. Uram, adj bölcs szívet, hogy meg ne feledkezzem a végről itt, és a kezdetről odaát. Kérlek, adj kedvet a munkához, amit még elvégezhetek. Tégy hasznossá, hogy ne érezzem csak tehernek magamat és adj alázatot, hogy belássam, hogy egyre inkább másokra szorulok. Adj kedvet az imádsághoz, a Veled való beszélgetéshez. Adj világosságot, hogy jól lássam magam, és jól lássak másokat is. Adj jó kedvet és nyitottságot, hogy még mindig tudjak befogadni és adj szeretetet, hogy ne csak panaszkodjak mások hidegsége miatt, hanem árasszam a szereteted melegét. Uram, maradj az, aki mindig is voltál: a megbocsátó Édesatyám. Ez indítson arra, hogy én is tudjak megbocsátani. Ne engedd, hogy valaha is fáradt legyek a köszönet-mondáshoz. Ne engedd, hogy valaha is abbahagyjam a dicséretedet. Tartsd meg és növeld a hitemet. Szólj Uram, még hallja a Te szolgád!

Hálát adok...

Teljességem világában,
Szívemnek Szent Templomában,
Leborulok, hálát adok,
Hogy ilyen életet kapok.
Mindennapi csodák sora,
Életem útmutatója,
Imádkozva kérve-kérem,
Tartson ebben Teljességem!
*Filián Anna*

Hála

Minden, mit tudok,

nem az én érdemem

kitártam magam,

s eljött hozzám Istenem,

hogy megnyissa szemem a világra,

hogy figyeljek minden kőre,

figyeljek minden ágra,

hogy megnyissa szívem

mindenkit szeretni

emberek szükségét

mindíg észre venni

hogy megnyissa lelkem

a boldog Mennyországra...

Mindezért, Uram, hála Neked, hála!

*Őri István*

Istenem, köszönöm

Istenem, köszönöm mindazt, amit adtál,

Az éjt, a pihenést, a sok-sok szenvedést. 

Köszönöm, amiért tűrni tanítottál,
A szenvedéseket, amit a vállamra raktál.
Köszönöm az életet, ami eddig tartott,
Köszönöm a békét, a sok lelki harcot.
Köszönöm, jó Atyám, hogy lelkem hozzád vágyik,
Add, hogy erőm legyen egészen hazáig.
Köszönöm a látást, a két szememet,
Melyet fogjon le egykor a Te szent kezed.
Köszönöm az értelmet, a szót, a hallást,
Köszönöm az Igét, Krisztust, a vallást.
Köszönöm azt is,hogy szeretlek téged,
Köszönöm, hogy hívő fohászom megérted.
Köszönöm, hogy meghallod a jajkiáltást,
Köszönöm a sok megbocsátást.
Sajnos bűnös vagyok, egyre csak vétkezem,
Add szent kegyelmedet, hogy csak a jót tegyem.
Ha Te nem vagy velem, én csak koldus vagyok,
De így, veled, gazdag, nagyon gazdag vagyok.
Minden Tetőled van, és minden Teáltalad,
Csak egy legyen utam: a hit és az alázat.
Uram! Ezen úton vezesd a lelkemet.
Köszönöm, hogy szereted a megtért gyermekeket.
Atyám! Bár a földön nincsen rá érdemem,
Tedd meg Szent Fiad, Jézusom nevében.
Drága, jó Szűzanyám, szólj az érdekemben,
Hogy veled lehessek egykor a mennyekben.
Ámen.

Reggeli imádság

Jó Istenem, felébredtem,
Te örködtél én felettem.
Köszönöm, hogy megtartottál,
Hogy felettem virrasztottál.

Óvj meg ma is szent kezeddel,
Szent kezedből ne eressz el!
Vedd oda mind, aki szeret,
Oh, hallgasd meg kérésemet!

Esti fohász

Este, amikor lenyugszik a nap,

Téged, Istenem, megszólítalak,

égi Atyám, hála Néked,

dicsérlek és áldlak Téged.

Az én családom mindig Te védjed,

lakjon közöttünk szent békességed,

égi Atyám, hála Néked,

dicsérlek és áldlak Téged.

És majd amikor reggel új nap jő,

Tőled, Istenem, jöjjön az erő,

égi Atyám, hála Néked,

dicsérlek és áldlak Téged.

Amen

Isten műhelyében

Olyan jó élni Isten műhelyében,
ott formáltatni hűséges kezében
kemény vésővel, döngő kalapáccsal,
szerető, szelíd, szent simogatással.

Látni, hogy íme szobrok száza készül,
néhány vonással naponta egészül.
A Mester keze percre sem pihen meg.
Eszközei munkálnak, nem pihennek.

Tudni, hogy kemény, ormótlan kő voltam,
akaratjára soha nem hajoltam,
dacos énemről lepattant a véső.
És hálát adni, hogy még most se késő.

Csodálni Őt, amint szeretve fárad,
amint nem sajnál drága életárat:
odaadni értem és odaadni másért
egy megtörésért, hozzáfordulásért.

Csodálni Őt, ki annyi büszke lelket
szeretetével örök rabul ejtett.
Sziklatömböket döntött le a porba,
hogy átformálja szépséges szoborra.

Igen, csodálom Őt, csak Őt csodálom.

Túrmezei Erzsébet

  

Igen, Atyám

 Igen, Atyám. Most már csak arra vágyom,
hogy amíg fekszem itt a betegágyon,
Te nagyon meg tudj növekedni bennem,
s taníts meg újra kisgyermekké lennem.

Könnyű keresztem hogyne hordanám,
Örömmel, békén. Igen, Atyám.

Igen, Atyám. Most már csak arra kérlek,
ne haragudj, hogy amiért fel nem érlek,
hogy amiért utaid homály borítja
és nem találom, hol a próbák nyitja,
nem tudja rögtön mondani a szám
örömmel, békén: Igen, Atyám.

Keresztülhúztad, amit én akartam.
Felfedted benne, amit eltakartam.
Minden erőmet szélbe szórtad széjjel.
Kerestem, – nincs már… betakart az éjjel.
Csak a hit égett fényt ragyogva rám:
Köszönöm néked… igen, Atyám.

Olyan jó gyenge, erőtlennek lenni.
Olyan jó magam egészen letenni.
Olyan jó tudni, hogy semmit se érek,
Semmit se bírok, gyarló földi féreg,
– kegyelem minden! Hogyne mondanám
hittel az áment: Igen, Atyám.

Igen, Atyám. Gyönge, erőtlen bárány,
pihenek most már jó pásztorom vállán,
s Ő szelíden visz az úton előre,
híves forrásra, kies legelőre.
S hála dalával telik meg a szám.
Köszönöm néked. Igen, Atyám.

Túrmezei Erzsébet