Nyárvégi reggel

Aranyporos nyárvégi reggel,
Gyomlálsz a kertben szorgalmas kezekkel.
Pedig a nyár
Lassan lejár.
A kardliliom kardja hegye sárgul.
Hull a szirom az öntözött virágrul;
Lassan elkezdi csomagolni már
Zöld poggyászát a fák alatt a nyár.

Nyár, szép arany nyár, jó meleg,
Engedd, hogy szépen kérjelek,
Csak egy nagyon nagyon picit
Lassítsd lehellet lépteid,
Hadd hallgassuk még egy picinykét
A vadgalambot meg a cinkét,
Hadd ültetünk még egynehány
Margarétát meg tulipánt.

Hadd legyen még egy csepp nyarunk,
Gyomlálni kócos udvarunk,
Fáradt szívünkbe gyűjteni,
Ami a nyárban isteni,
Hogy ködöt, esőt megelőzve
Suhannánk át a sárga őszbe,
A sárga csendbe,
Magunk körül piros tavaszt teremtve.

~ Sík Sándor ~
Forrás: http://www.hoxa.hu/?p1=naplo&p2=72253

Augusztus vége...

Zord őszi szél csapott a nyárba,

s ablakomat az idő könnye veri,
a madarak lassan tovaszállnak,
szárnyuk most kéklő eget szeli.

Felborzolt tollú fázós galamb,
párjához bújik a régi háztetőn,
nem érti, a nap fénylő sugara,
mért tűnt el lent a látómezőn.

Nekem kell még a napsugár,
s szeretet mélyen a szívemben,
most búcsúzik az örök nyár,
bús emlékképekkel lelkemben.

~ Bakos Erika ~



2010. augusztus 31.